„A halálbüntetés eltörlése utáni években kb. másfélszeresére nőtt az emberölések száma. Könnyű volt úgy vélni, e két tény összefügg egymással. Azóta az emberölések száma nagyjából a felére csökkent. Ma már kevesebbet ölnek, mint a halálbüntetés korában. Ha a népi követelések célba értek volna, s visszaállították volna a halálbüntetést, most mindenki azt hinné: ezért. Bebizonyosodott: nem ezért. És? Változtattak a tények a halálbüntetés népszerűségén?
A halálbüntetés pótléka a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (tész). Amit a strasbourgi emberi jogi bíróság most angol gyilkosok keresetére embertelen és megalázó, tehát jogsértő büntetésnek minősített. Ha magyar kereset érkezik, az ítélet ugyanez lesz. Érkezhet ez, mondjuk, rasszista sorozatgyilkosoktól. Pár nap múlva ítéletet hirdetnek a romagyilkosságok ügyében. Az ügyész három vádlottra tényleges életfogytiglant kért. Esélyes. Az emberi jogi aktivisták, antirasszisták komoly tesztje lesz, helytelenítik-e majd ezt a strasbourgi bíróság szellemében. Remélem. (...)
A közkeletű tévképzet szerint, ha nincs tész, akkor a gyilkosok húsz-harminc év múltán kisétálhatnak a börtönből és folytathatják a gyilkolást. Az igazság az, hogy a nem tényleges életfogytiglanosokat is bármeddig benntarthatják, egyáltalán nem könnyű a feltételes szabadlábra helyezést elérni, viszont elnöki kegyelemmel bárki, a tészes is szabadulhat. A gyilkosok túlnyomó része pedig amúgy sem tészes.”