Az előválasztás hátulütője

„Mindezeken a technikai problémákon túl az ilyen előválasztásnak csak akkor van értelme, ha a jelöltek megvitatják a nézeteiket, elképzeléseiket, vagyis konfrontálódnak egymással, és leleplezik egymás gyengeségeit. Ismerve a magyar valóságot, elkerülhetetlen, hogy ne túrják fel kölcsönösen egymás múltját is. Így van ez az Egyesült Államokban is, csak éppen ott megvan ennek a sok évre visszanyúló tradíciója és kultúrája, amibe az is beletartozik, hogy bármennyi piszkot túrt fel egymásról a két versengő fél az előválasztások során, a döntés után a nyertes kezet fog a vesztessel, s a vesztes beáll a nyertes mögé a másik párt előválasztásának a győztese ellen. Itt megint csak egészen másról lenne szó, hiszen az előválasztás nem egy párt két jelöltje között játszódna le, akik az előválasztás után egy párton belül működnek tovább, hanem két párt jelöltjei között – őszintén szólva nem is egészen értem, hogyan lehet ezt előválasztásnak nevezni. Amit Mesterházy javasolt, talán helyesebb lenne fél-választásnak nevezni, hiszen a négy legnagyobb párt közül kettőt állít szemben egymással, míg a másik kettő – a Fidesz és a Jobbik – röhög a markába. Hogy a DK és az LMP hol állna ebben a versenyben, az nem egészen világos, de lehet, hogy ők lennének a legnagyobb nyertesei ennek az önrombolásnak.

Lennének írom, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy ekkora baklövést bárki is elkövessen. Már az is megdöbbentő, hogy ezzel valaki egyáltalán előállt: azt mutatja ugyanis, hogy reménytelen lehet a jelenlegi tárgyalási mechanizmussal – amely elég jól működött az 106 egyéni választási körzet majd minden jelöltjének a kiválasztásában –jutni valamire a miniszterelnök-jelölt kiválasztásában. Ezen azonban egy csöppet sem kéne csodálkoznunk, hiszen a körzetek jelöltjeinél lehetett alkudozni (egy baranyaiért adok két tolnait), de a csúcson, a miniszterelnöki szinten egyetlen pozícióról van szó, tehát nincs alkulehetőség. És amíg a választási körzetek jelöltjeiről a két párt hierarchiájának magasabb szintjén döntöttek, a miniszterelnök-jelöltnél erre nincs lehetőség: nincs a pártokban magasabb autoritás, aki dönthetne a két jelölt között, így ők egymással találták magukat szembe a tárgyaláson, ami lássuk be, elég reménytelen helyzet.”