Ferenc pápa nem mondott semmi újat a melegekről

„Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” – idézi a BBC nyomán a média Ferenc pápa szavait, s úgy tálalja a pontifex maximus mondatait és „nyitottságát”, mintha azok ellentétesek lennének elődje, XVI. Benedek hozzáállásával. Holott Ferenc pápa nem mondott semmi újat.

A katolikus egyház különféle vezetőinek és képviselőinek mondatait, nyilatkozatait évtizedek óta nehezen tudják aképpen értelmezni a sajtó munkatársai, ahogy általában ők értik azt, ami a keresztény kultúrában és tanításban való alapvető tájékozottság hiányát is mutatja. Gyakran értelmeznek félre pápai nyilatkozatokat, Benedek pápa így járt például aregensburgi beszédével, egyik enciklikájának a világkormányra vonatkozó kitételeivelvagy épp utolsó interjúkötetének egyes mondataival. A repülőn tett pápai nyilatkozatok többször is különösen nehezen értelmezőnek bizonyultak az újságírók számára.

Röviden a BBC azt írta, hogy Ferenc pápa szerint (aki épp hazafelé tartott a riói ifjúsági világtalálkozóról) a melegeket nem szabad marginalizálni, hanem integrálni kell a társadalomba, valamint hogy nem a homoszexuális orientációval van probléma, hanem ha ebből lobbit csinálnak. Egyébként a melegek is testvéreink, akiket, ha Istent keresik, nem ítélhetünk el, s a katolikus katekizmus igen szépen fogalmaz e kérdésben. A BBC megjegyezte, hogy ezek a mondatok teljesen más attitűdre utalnak, mint XVI. Benedeké, aki 2005-ben kiadta azt a dokumentumot, ami megtiltja, hogy homoszexuális férfiakat felvegyenek papnak.

Katekizmus, 2358. pont: „Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.”

Nos, ahogy a Facebookon keringő katolikus mém mondja: Benedek pápa azt mondja, hogy a katolikusnak mindenkit szeretniük kell, beleértve a melegeket – senkit sem érdekel; Ferenc pápa ugyanezt mondja, s mindenki elveszti a fejét. 

Elsőként ezt a Benedek versus Ferenc ügyet tegyük rendbe. Ferenc pápa hivatkozott a katekizmusra. Nos, a katekizmus II. Vatikáni Zsinat után kiadott, jelenleg is érvényes, 1983-as szövegének, amelyre Ferenc pápa is hivatkozott, a főszerkesztője egy bizonyos Joseph Ratzinger volt. Emellett ez a bizonyos Ratzinger 1986-ban, a Hittani Kongregáció vezetőjeként kiadott egy püspököknek szóló szöveget a homoszexuális személyek lelkigondozásáról, majd 1992-ben a homoszexuálisok diszkriminációjával kapcsolatban. Valóban, 2005-ben megtiltotta melegek papnak való felvételét, de a repülőn Ferenc pápa erre nem tért ki, így felesleges azt feltételezni, hogy ellenezné azt.

Erről a dokumentumról egyébként annyit, hogy a katolikus papok önként vállalt cölibátusban élnek – szexuális orientációjuktól függetlenül. A cölibátus a homoszexuális papokat is kötelezi – egyenlőség, érted. Azonban egyes elméleti, valamint súlyosabb gyakorlati megfontolások mellett a pápa mégis úgy döntött, hogy jobb, ha a mélyen gyökerező homoszexualitással rendelkező férfiakat nem veszik fel papnak. A fő ok, hogy a gyermekek elleni szexuális visszaélést elkövető papok túlnyomó többsége homoszexuális (nem is lányokat molesztáltak, hanem többnyire fiúkat). Lehet, hogy ez politikailag inkorrekt kijelentés, de a tapasztalat alátámasztja (lásd erről bővebben a komment.hu 2010-es cikkét). Ráadásul egy amerikai tanulmány (K. Freund - R. I. Watson: The Proportions of Heterosexual and Homosexual Pedophiles Among Sex Offenders Against Children - An Exploratory Study, Journal of Sex and Marital Therapy 18) szerint homoszexuálisok körében háromszor nagyobb a hajlam a pedofíliára, és jóval nagyobb a hajlam a visszaeső magatartásra, mint a heteroszexuálisoknál.

Emellett a kereszténység mindig is különbséget tett beállítottság, kísértés és cselekedet, valamint az elkövető közt. Az Index, ami igen gyámoltalanul mozog az egyházi terepen, úgy fogalmaz, hogy „A hírt közlő BBC utólagos kiegészítése alapján Ferenc valójában csak megerősítette azt a furcsa vatikáni álláspontot, miszerint a homoszexuális beállítottság önmagában nem bűn, de a homoszexuális tett már az.”

Nos, aki járt hittanra, annak mindez nem új. Bűnt elkövetni „szóval, cselekedettel, gondolattal és mulasztással” lehet, hogy a miseszöveget idézzük – beállítódással nem. Hogy a homoszexuális beállítódást „objektíve rendetlennek” tekinti az egyház, az más tészta. S hogy fokozzuk a bűnteológiai elmélyedést: az sem mindegy, hogy valaki mennyire szabadon cselekszik meg valamit, illetve a mérték sem mellékes. Csokit lopni alapállásban kisebb csínytevés. Egy komplett raktári csokikészletet ellopni halálos bűn valószínűleg; ha azonban puskát tartanak a fejünkhöz, hogy most márpedig elfurikázod innen ezt a csokikészletet, akkor megint jóval kisebb a felelősségünk. Ha pedig az éhhalál szélén álló éhezők vagyunk, akkor a csokilopás még akár jogos is lehet. Azaz: elképzelhető, hogy a nagyon erős homoszexuális kísértés csökkenti az ilyen személyek szubjektív felelősségét tetteiket tekintve (mivel a homoszexualitás az egyház szerint sem büntetőjogi kategória, nem büntetőjogi felelősségről van szó). Attól azonban, hogy egyes vétkeinkben szubjektíve kevésbé vagyunk vétkesek, azok objektív eredménye és bűn mivolta megmarad a bűn teológiája szerint. Tudtommal mindez a büntetőjog számára sem ismeretlen. 

Tegyük hozzá: a jézusi „ne ítélkezz” nem azt jelenti, hogy soha senkinek semmilyen tettéről, hozzáállásáról nem mondhatunk véleményt, ahogy azt ma a posztmodern relativizmus alátámasztására szokták használni. Ez eléggé szirupos szeretet-definíció lenne (s ott vannak Krisztus kellemetlenebb mondatai is például arról, hogy csak aki őt követi, az léphet be a mennyek országába). Az egyház szerint nem azért kell szeretni a melegeket, mert melegek, hanem annak ellenére. Ahogy bármely más bűnös embert (mindenkit) is. Apropó: a keresztények alapállásban nem néznek le senkit csak amiatt, mert nem keresztény, és nem gondolják, hogy mások bűnösök, ők meg nem. A kereszténység, az egyház nem purifikált tökéletesek elitklubja, hanem bűnösök közössége, akik tudják magukról, hogy bűnösök – és ezt másokról is állítják (tekintve hogy az emberi természet mindenkiben ugyanaz). Megint csak az egyenlőség. Rengetegféle bűn és kísértés van, az egyház szerint ezek közé tartozik az aktív homoszexuális életmód is. Az ember meg, lett légyen homoszexuális vagy sem, tökéletlen lény, aki elkövet bűnöket.

Végül nézzük, mit is mondott Ferenc pápa pontosan!

Kérdés: „Szeretnék engedélyt kérni egy érzékenyebb kérdés feltételére. Egy másik kép, ami körbejárta a világot, Ricca atya (volt nuncius, érsek) képe és a hírek az ő életviteléről. Azt szeretném tudni, Őszentsége, mit fognak tenni ezzel a kérdéssel. Hogyan kell valakinek kezelnie ezt a kérdést, és hogyan kívánja Szentséged kezelni a meleglobbi egész kérdéskörét?”

(Battista Mario Salvatore Riccát, aki addig a pápa lakásának is helyet adó Szent Márta Ház igazgatója volt, június közepén nevezte ki a vatikáni bankhoz a pápa bizalmas pozícióba, ahonnan a bank minden ügyletét átlátja és minden dokumentumához hozzáfér; ezután keltek lábra róla olyan hírek, hogy nunciusként aktív homoszexuális életet élt volna. Az állítólagos vatikáni meleglobbiról még a XVI. Benedek által felkért bíborosi vizsgálóbizottság készített jelentést az azóta már lemondott egyházfőnek a kiszivárogtatási botrányok kapcsán.)

Ferenc pápa válasza: „Ricca atya ügyével kapcsolatban megtettem, amit a kánonjog előír, és elvégeztem a megfelelő nyomozást. És a nyomozások alapján nem találtunk semmit, ami alátámasztaná az ellene felhozott vádakat. Semmit nem találtunk. Ez a válasz. De meg szeretnék említeni még valamit ezzel kapcsolatban: gyakran látom az Egyházban, függetlenül ettől az ügytől, de ebben az ügyben is, hogy valaki keresi az ’ifjúság bűneit’, nem arról van szó itt is? És aztán közzéteszi őket. De ezek az esetek nem bűnügyek. A bűnügy valami más: a gyermekek megrontása bűnügy. De a bűnök, ha egy személy, egy világi pap vagy egy nővér elkövetett egy bűnt, de ezután megtért, az Úr megbocsát, és amikor az Úr megbocsát, felejt is, és ez nagyon fontos az életünkben. Amikor gyónni megyünk, és szívből mondjuk, hogy „vétkeztem ebben és ebben”, az Úr felejt, és nekünk nincs jogunk nem felejteni, mert akkor azt kockáztatjuk, hogy az Úr nem felejtkezik el a mi bűneinkről. Ez veszélyes. Ez az, ami fontos: a bűn teológiája. Gyakran gondolok Szent Péterre: az egyik legszörnyűbb bűnt követte el, amikor megtagadta Krisztust. És ezzel a bűnnel pápát csináltak belőle. Gyakran gondolnunk kell erre a tényre.

De hogy visszatérjek a kérdésére konkrétabban: Ebben az esetben elvégeztük a szükséges nyomozást, és semmit sem találtunk. Ez az első kérdés. Aztán beszélt a meleglobbiról. Sokat írtak a meleglobbiról. Már rajta látom a vatikáni személyi igazolványokon a szót, hogy meleg. Állítólag van pár meleg ember itt. Szerintem amikor találkozunk egy meleg emberrel, különbséget kell tennünk aközött, hogy egy személy meleg, illetve hogy tagja egy lobbinak, mert a lobbik nem jók. Hanem rosszak. Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt? A Katolikus Egyház Katekizmusa gyönyörűen magyarázza ezt el, de azt mondja, várjunk egy pillanatot, hogy is mondja, azt mondja, hogy a meleg személyeket sosem szabad marginalizálni és integrálni kell őket a társadalomba.

A probléma nem az, ha valakinek ilyen beállítódása van; nem, testvéreknek kell lennünk, ez az elsődleges. De van egy másik probléma: ha az ilyen beállítódásúak lobbit szerveznek. Kapzsi emberek lobbija, a politikusok lobbija, a szabadkőművesek lobbija, sok lobbi van. Ez a legsúlyosabb probléma számomra. És nagyon köszönöm a kérdést, nagyon köszönöm!”