„Itt van például a keddi, külügy értekezleten tartott előadása; tényleg arra készteti az embert, hogy törje a fejét, mit, miért és milyen indíttatásból mond a kormány feje. Hogy azok a mondatok, amelyek kicsúsznak a szájából előre megfontolt gondolatok szülöttei, vagy a pillanatnyi impulzusok hozzák elő őket? Hogy amikor annak idején a rádióban arról beszélt, ne jöjjenek hozzánk a németek, mert már jártak itt tankokkal, azt fölírta otthon magának, mint poént, vagy a gondolati kontroll illant el valahol a stúdióban? A külügyéreknek - egyfajta ikertestvéreként a tankos példabeszédének - arról szólt, hogy az orosz-német közeledésről hallván, jobb, ha megnézzük, a gyerekek megvannak-e az udvaron. Amivel, ha jól értem, arra utalt, hogy a németek - túl azon, hogy tankokkal jönnek ellenünk -, az oroszokkal karöltve még a gyerekeinket is ellopják. Én persze, rossz bon mot-ként erre azt válaszolnám, hogy ha Orbán a pénzről beszél, vagy arról, hogy megvédi az értékeinket, jobb ha megnézzük a zsebünket, megvan-e még a pénzünk, ehelyett inkább azt kérdezem: mi a baj, Viktor?”