Látleletek a magyar baloldalról: Debreczeni és a szocdem reneszánsz

„Mikor láttam, hogy Debreczeni József új írást jegyez, elkezdtem bizakodni, hátha arról kíván írni, hogy mit keres pártjában – amelynek ő az egyik alelnöke – az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb tagtoborzási botrányába bonyolódott »politikus«. Hogy van az, hogy az erkölcsi integritásra oly büszke DK-alelnök nem érzi úgy, hogy a notórius történetíró, tagtoborzó, a politikában sötét eszközökkel játszó Szabó Bálintnak nincs helye a politikában, főleg nem a demokraták egy pártjában? Ilyenkor vajon elhagyja Debreczenit konzervativizmusa, jogérzéke, az antalli hagyomány, stb.? Nem menti a helyzetet, hogy most, amikor a szálak össze-vissza bonyolódnak, Szabó kilép a pártból. Hiszen eleve: ezzel a politikai múlttal hogyan keveredhetett bele? Bevallom az utolsó sorai késztettek írásra. TGM mint egy komolytalan figura – ezt akár-csak közvetve is állítani?! Önbizalom az van.

A furcsa kanyarokkal tévelygő Debreczeni (aki a világnézet-változást is Tamás Gáspár Miklós szemére veti), ma egy baloldali, balközép párt– középnek közép, félúton a liberális és a neoliberális gazdaságpolitika között – politikusa. Ő tudja csak, mit keres egy nem éppen jobboldali (és sajátosan baloldali) pártban. (...)

Nem tisztem TGM-et megvédeni, ő ezt meg tudja tenni. Viszont Tamás Gáspár Miklós azok közé a politikai harcosok közé tartozik, akik következetesen képviselik azt a baloldali politikát, amelyet Nyugat-Európában is egyre több baloldali párt tűz zászlajára. A »kinti« szociáldemokrácia ma már jóval balrább áll, mint állt a válság előtt vagy a harmadik utas fordulat idején. Ez utóbbi kifulladt, Magyarországon villámgyorsan, és nem is az lesz a jövő útja. Bár mindez nem érdekelheti Debreczenit, hiszen ő konzervatív. Csak a pártja »baloldali«.”