Tabu lett a harmadik út

„A rendszerváltás nevű folyamat egy rövid ideig valóban táplált is olyan illúziókat, hogy vége a hazugságoknak, ám ezek az illúziók gyorsan szertefoszlottak. Mára kiderült, hogy ez az új rendszer, amely mellesleg a magyar társadalom döntő többségének szemében régen megbukott már, és csak a minket azóta függésben tartó és kifosztó birodalom kegyéből áll fenn, ugyanolyan pusztító hazugságokra épül, mint az előzőek is. Hogy ez az újabb csapda hogyan működik, ahhoz csak egy szomorú adalék a felsőoktatás világából.

A tanmesébe illő történet, néhány éve a most már Corvinus nevet viselő közgazdaságtudományi egyetemen játszódott le. Az történt, hogy az elsőéves hallgatók egy darabig udvariasan próbálták valahogy feldolgozni azt az ellentmondást, hogy egészen más van a tankönyvben, és mást hallanak az előadásokon. Egy elsőéves hallgató pedig nincs feltétlenül abban a helyzetben, hogy feldogozza azt a megrázó élményt, hogy a társadalomtudományokban minden stúdium csak az adott érdekek és értékek által kirajzolt térben értelmezhető »relatív« tudást ad.

Arra meg végképp nem képes, hogy eldöntse, melyik világértelmezési elmélet áll közelebb az általa is érzékelt és megélt valósághoz. Nos, elsőéveseink a vizsgaidőszakhoz közeledve egyre határozottabban jelezték, hogy nekik mindegy, melyik verzió a »helyes«, de valaki végre mondja meg egyértelműen, hogy mi a »házi feladat«, ők azt fogják megtanulni. Hogy aztán a sikeres vizsga után egyszer és mindenkorra el is felejtsék a számukra eleve érdektelen és értelmetlen összefüggéseket. Ezekben a kérdésekben az esélyük a becsületes válaszra nagyjából annyi, mintha a hetvenes években mi azt kértük volna, mondja meg végre valaki, hogy 1956 sötét ellenforradalom, vagy dicsőséges szabadságharc volt-e.”