„Elképzelésük arról, hogy ne legyen »bikk« és »makk«, hanem mindenki identitásától függetlenül szabadon jöjjön össze és beszéljük meg, hogyan kéne „rendezni végre közös dolgainkat”, szép, de azért érdekelne, hogy úgy egyébként ez melyik emberlakta vidéken van így? Máshol is vannak pl. hutuk és tuszik, katolikus írek és protestáns angolok, de a politikában s megvan ugyanez az identitásadó erő. Mini coming-out: olvastam a Bridget Jones naplóját, mindkettőt, tetszett is. Abban, jelesül a második részben Miss Jonest fiúja elviszi egy ügyvédbulira. Mikor ott előkerül a politika, kiderül, hogy abban a posh közegben hősnőnk az egyetlen Labour-támogató, mindenki más Tory-szavazó. Mikor provokatív kérdésekkel árasztják el Bridgetet, ő hősiesen kivágja magát, és utolsó mondata így szól: »különben is, aki balos, az a Munkáspártra szavaz!« (Azt hiszem, ezt mondta, rég olvastam, és itt Törökországban nincs kéznél egy magyar nyelvű példány.) Márpedig ha a Föld műveltebb felén is így működik a dolog (máshol meg mindenki a kormánypártot támogatja, ha jót akar magának), akkor mit várunk szeretett félázsiai származékainktól?!
Még ha el is tekintünk attól, hogy a felvázolt modell sehol sincs jelen, akkor sem tudom nem észrevenni, milyen furcsa módon mutat példát az író. Bikk és makk helyett ugyanis most bevezet egy újabb törésvonalat, cakkot és pakkot, azaz dehogyis: a civileket és a pártpolitikusokat, majd a címben utóbbiakat jól elküldi a picsába, nem véve észre, hogy ugyanazt a gyakorlatot folytatja, aminek elítélésére klaviatúrát ragadott. Vagy nem is az irracionális törésvonalakkal volt baj, hanem, hogy nem ők húzhatják meg azokat? Vagy hogy is van ez?
(Mindettől függetlenül hajrá Hallgatói Hálózat! Baromira örülnék, ha sikerrel járnátok, csak épp attól tartok, hogy jelenlegi módszereitekkel és hozzáállásotokkal nem járhattok, azért a kritika. S eddig nem látom, hogy aggodalmam alaptalan lenne, persze csak egyszer kell, hogy ne nekem legyen igazam, hanem nektek, s mind nyerünk. De ne hallgassatok rám, veszedelmes pártpolitikusra, még a végén rátok telepszem!)”