Mit kezd Európa Thatcher örökségével?

„Margaret Thatcher gyakran kritizálta hayeki alapon az európai közösség bürokratikus tendenciáit. Mégis, ha számba vesszük az európai közösséggel kapcsolatos tevékenységét, az ideológia fűtötte szónoklatok ellenére reálpolitikusként mindvégig partnerként – persze szigetország hazája különös érdekeit minden esetben szem előtt tartó partnerként – működött együtt az egységesülő kontinens tagállamaival és Brüsszellel. Thatcher maga oktatási és tudományügyi miniszterként tagja volt annak a konzervatív Heath-kormánynak, amely 1973-ban bevitte az Egyesült Királyságot az Európai Gazdasági Közösségbe. És ez ellen nem hogy tiltakozott volna, hanem támogatta a miniszterelnököt a döntésben, mi több, még egy akkori EGK-országok zászlóiból szőtt pulóverben is lefotózták őt. 1975-ben az európai közösségben való maradásról szóló népszavazáson Thatcher az »igen« mellett kampányoló konzervatívok vezető arca volt. 1978-ban közös európai védelmi politika megfontolását sürgette. A szabad Európa megszületésének legnagyobb akadályát jelentő Szovjetuniót folyamatosan kritizálta. Egy 1976-os, éles hangú beszédében (Ébredj, Britannia címmel) hazája Amerikával, a NATO-val és az európai közösséggel való szövetségére, a kelet-európai népek sanyarú helyzetére és a Szovjetunió továbbra is létező fenyegetésére hívta fel a figyelmet. 1986-ban, immár brit miniszterelnökként az Egységes Európai Okmány (EEO) egyik megalkotója és támogatója volt, amely a Római Szerződés első alapvető módosításaként a valódi, egységes európai belső piac létrehozását tűzte ki célul.

Bruges-i 1988-as beszédében pedig nagy ívű áttekintését adta Európával és az európai közösség akkori helyzetével kapcsolatos nézeteinek. »Európa nem a Római Szerződés megalkotása. És az európai eszme nem is valamilyen csoport vagy intézmény tulajdona« – fogalmazott Thatcher, aki felhívta a figyelmet Britannia történelmi európai örökségére és a britek által Európának adott kulturális értékekre. »Az évszázadok során azért harcoltunk, hogy Európa ne essen egyetlen hatalom uralma alá. Harcoltunk és meghaltunk szabadságáért.« Thatcher szerint »az európai közösség az európai identitás egyik manifesztációja, de nem az egyetlen«. Emlékeztetett a Vasfüggönyre és a mögötte élő, egykor az európai kultúrát, szabadságot és identitást élvező népek helyzetére, Varsóra, Prágára és Budapestre is. »Az európai közösség minden egyes tag közössége. Reflektálnia kell minden egyes tagjának hagyományaira és szándékaira. De hadd legyek egyértelmű: Britannia nem egy kényelmes, izolált létezésben hisz az európai közösség peremén. A végzetünk Európában van, a közösség részeként« – fogalmazott határozottan Thatcher. Ugyanakkor arra figyelmeztetett: »Arra van szükségünk, hogy a következő lépésekről hozzunk döntéseket, és ne hagyjuk, hogy utópikus célok eltérítsenek minket. Az utópia soha nem jön el, mert tudjuk, hogy nem fogjuk szeretni, ha mégis megtörténne.«”