„Néha nem is könnyű megmagyarázni, hogy miért lesz valaki vagy valami szimpatikus az ember számára. Millió apró részletből, tudatos és nem tudatos momentumokból áll össze az, amit úgy nevezünk szimpátia. Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök halála kapcsán feltettem magamnak a kérdést, hogy miért is volt szimpatikus számomra ez a politikus, vagy még pontosabban, mi volt szimpatikus benne. Fenntartom ezt a szimpátiát annak ellenére is, hogy sok negatívum is kapcsolódik hozzá. (...)
Tinédzser korában az ember keres modelleket önmaga számára, figyeli, hogy ki hogy éli meg női mivoltát, milyen szerepben, feladatkörben ki hogy jelenik meg. Mivel az ember keresi a helyét, későbbi hivatását, különösen is érzékeny azokra a hölgyekre, akik az első vonalban megjelennek. Akkor még talán kevesebb celeb volt körülöttünk, és talán más fajsúlyúak is voltak azok, akik a médiában megjelentek. Kivel találkozhattam a képernyőn? Ott volt elég gyakran ez az abszolút konzervatívan, de még is feltűnően elegánsan megjelenő nő a sok férfi között, s egyre inkább kénytelenek voltak felfigyelni rá, és számolni vele. Talán a BBC hallottam egyik elemzőtől a következő mondatokat róla: »Nem volt feminista. Soha nem is engedte, hogy feltegyék neki a kérdést, hogy mit jelent számára nőként politikusnak lenni. Soha nem reklámozta a nőket, sőt, bizonyos értelemben „anti” nő volt. Ennek ellenére egyfajta ikon lett a nők számára. Nyilvános szereplése, miniszterelnöksége óta többé senki sem kezdhet ilyen mondatba: egy nő nem lenne képes/ nem tudna megcsinálni valamit.« Azt hiszem itt fején találták a szöget a következő szimpátia tényezőt illetően: Úgy lenni női vezetőnek, hogy ne arról szóljon az egész, hogy te női vezető vagy, hanem arról, amit képviselsz, amiben hiszel, amit megvalósítasz. (Messze vezet, de itt a »női« helyébe nyugodtan be lehet helyettesíteni pl. bármilyen kisebbséget, be lehet helyettesíteni bármilyen, embereket ilyen olyan csoportokba soroló, megkülönböztető jelzőket.)
Tetszett a határozottsága, tántoríthatatlansága. Nem hagyta, hogy lesöpörjék, mert konfliktusokat is felvállalni, érvelni és vitatkozni. Mert döntéseket hozni, kiállni amellett, amiben hitt. Mert nemet mondani. Tudta, mit akar. Egy zöldséges lányából csak így lehetett valaki az Egyesült Királyság miniszterelnöke. Már akkor is, de manapság különösen is ritkák az ilyen emberek. Már nem divat kitartani valami mellett. Ugyan már! Az elveket mindig ahhoz igazítjuk, hogy mit várnak el tőlünk.”