„Amennyiben eltekintünk a »színre lépünk külön, hogy összefoghassunk« rémesen unalmassá váló módszerétől, akkor is kételyeink támadnak azzal kapcsolatban, hogy mi is az az elképzelés, amelyet ma senki sem képvisel. A pártelnök együttérző liberalizmusnak nevezte téziseiket, és példaként a David Cameron féle konzervatívokra hivatkozik, kiknek együttérző konzervativizmusától állítólag sokat tanult. Az elkerülhette a pártalapító figyelmét, hogy szó szerint ugyanezzel a szlogennel lett elnök egy bizonyos George W. Bush.
A részletekbe merülve, a konkrétumokra kíváncsian csak fokozódik rosszérzésünk, mivel a programban hiába keressük azt az egyediséget, amelyik önálló pártalapítást indokolna. »Az együttérző liberalizmus a korábbinál jóval nagyobb figyelmet fordít a szociális problémákra, és saját nemzetpolitikai ajánlata van a társadalom számára.« Ajjaj. Már sejthetjük, hogy még részletesebben ez ilyesmiket jelent: »rendezni kell a devizahitelesek helyzetét! Meggyőződésünk, hogy ezt a kérdést, csak az érintett szereplők bevonásával, párbeszéd útján lehet megnyugtatóan rendezni, ezért kezdeményezni fogjuk egy háromoldalú érdekegyeztető fórum létrehozását«. Markáns, provokatív, fölkavaró vélemény.”