Nyitókép: Képernyőkép / Mandiner.hu
„Na, jó, megadom magam. Akkor lássuk.
Volt olyan periódusa ennek a rendszernek, amikor kopasz futballultrákat küldött zömében diákokból álló tüntetőkre, lenyűgöző volt, ahogy tagbaszakadt huligán vonszolta a lábánál fogva a negyvenkilós lányt; vagy szintén kopaszokkal próbálta megakadályozni egy szabályos népszavazási kezdeményezés benyújtását, vagy éppen éjszakákat ültette fogdában az ellene flash mobot szervezőket. Puzsér Róbert szerint ez volt a NER »egészen élhető« korszaka. Valószínűleg azért keletkezett ez a – szokás szerint téves – benyomása, mert nem ért rá figyelni arra, ami az országban történik, lévén a nagy kritikus az egyik gagyitévé showműsorában volt kénytelen zsűrizni. Az idő tájt a most versenyt szörnyülködő pubik még a NER-médiában illegették magukat, és semmi kivetnivalót nem találtak a rendszer berendezkedésében és korai működésében, úgyhogy azt pótlandó egy szóvivő emberkedése miatt állnak neki bérrrettegni.
Pedig Menczer Tamás és a Megváltó úr nem csinált mást, mint bemutatta azt a társasági érintkezési formát, amelynek gyakorlását egymásközt pufimellényes partykon megszokták. Egyszerűen hányok attól a hipokrita sápítozástól, tudálékoskodástól és mosdatástól, ami jelenleg művelt körökben dívik. Az egyik cikket ír a »toxikus maszkulanitásról« (egy mondattal elintézve benne a Messiást), a másiknak már egyenesen a Vasgárda rémlik föl (ez jó: Menczer »Vasgárda« Tamás), a sajtószabadság letéteményese meg, az a lap, amelynek létrejöttéért annyira kellett izgulnunk, úgy fejti meg a történéseket, hogy a Fidesz kommunikációs gépezete »elkezdte felépíteni a nőellenes, agresszív, nagyképű, választóit lenéző, antipatikus politikus karakterét«.”