A megoldás viszonylag egyszerű: erősíteni kell a versenyt az előtörlesztési díj eltörlésével, az adminisztratív terhek csökkentésével és a bankváltás megkönnyítésével.
„A politika többször is hozzányúlt ehhez a kérdéshez, ugyanakkor tartós megoldást még nem sikerült találni. Az árfolyamgát sok szempontból egy jó konstrukció, s valójában nem más, mint egy árfolyamfüggő kamatcsökkentés az ügyfeleknek. A verseny szempontjából azonban nem jó, hiszen a konstrukció röghöz köti az ügyfeleket. Egy árfolyamgátas ügyfél számára a refinanszírozás lehetősége szinte lehetetlen. A gyűjtőszámlán felhalmozódó felár nélküli forinthitelnél jobbat biztosan nem kaphat a piacon. Az árfolyamgát a gyakorlatban 1-1.2 százalékos kamatcsökkentésnek felel meg. A valós verseny 2-2.5 százalékkal csökkenthetné a kamatszintet minden frankhitelesnek.
A megoldás viszonylag egyszerű: erősíteni kell a versenyt az előtörlesztési díj eltörlésével, az adminisztratív terhek csökkentésével és a bankváltás megkönnyítésével.
A fentiek segíthetnék azokat, akik még fizetik a hiteleiket. Azonban arra is érdemes figyelni, hogy a már bedőlt adósok milyen módon kapnak segítséget. Láthatólag nem járható megoldás az ingatlanok tömeges kényszerértékesítése, ugyanakkor a tömeges adósság-elengedésnek is komoly veszélyei vannak. Amikor a már bedőlt svájci frank hitelesek segítséget kapnak, érdemes figyelembe venni azt is, hogy azok, akik még fizetik a hiteleiket ne érezzék úgy, hogy felesleges az erőfeszítés, és jobban jártak volna, ha nem fizetnek.
Épp ezért a segítségnyújtásnak a legjobb módja az lenne, ha az eszközkezelő mandátumát drasztikusan megnövelnék. Az állam megvásárolhatná ezeket a követeléseket a bankoktól, a korábbi adósok pedig visszabérelhetnék az ingatlanjaikat. Így a tulajdonjoguk elveszik, de az ingatlanban maradhatnak. Sőt, később, amennyiben a pénzügyi helyzetük rendeződik, akár az ingatlan visszavásárlására is lehetőséget lehetne biztosítani.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
