„A politika többször is hozzányúlt ehhez a kérdéshez, ugyanakkor tartós megoldást még nem sikerült találni. Az árfolyamgát sok szempontból egy jó konstrukció, s valójában nem más, mint egy árfolyamfüggő kamatcsökkentés az ügyfeleknek. A verseny szempontjából azonban nem jó, hiszen a konstrukció röghöz köti az ügyfeleket. Egy árfolyamgátas ügyfél számára a refinanszírozás lehetősége szinte lehetetlen. A gyűjtőszámlán felhalmozódó felár nélküli forinthitelnél jobbat biztosan nem kaphat a piacon. Az árfolyamgát a gyakorlatban 1-1.2 százalékos kamatcsökkentésnek felel meg. A valós verseny 2-2.5 százalékkal csökkenthetné a kamatszintet minden frankhitelesnek.
A megoldás viszonylag egyszerű: erősíteni kell a versenyt az előtörlesztési díj eltörlésével, az adminisztratív terhek csökkentésével és a bankváltás megkönnyítésével.
A fentiek segíthetnék azokat, akik még fizetik a hiteleiket. Azonban arra is érdemes figyelni, hogy a már bedőlt adósok milyen módon kapnak segítséget. Láthatólag nem járható megoldás az ingatlanok tömeges kényszerértékesítése, ugyanakkor a tömeges adósság-elengedésnek is komoly veszélyei vannak. Amikor a már bedőlt svájci frank hitelesek segítséget kapnak, érdemes figyelembe venni azt is, hogy azok, akik még fizetik a hiteleiket ne érezzék úgy, hogy felesleges az erőfeszítés, és jobban jártak volna, ha nem fizetnek.
Épp ezért a segítségnyújtásnak a legjobb módja az lenne, ha az eszközkezelő mandátumát drasztikusan megnövelnék. Az állam megvásárolhatná ezeket a követeléseket a bankoktól, a korábbi adósok pedig visszabérelhetnék az ingatlanjaikat. Így a tulajdonjoguk elveszik, de az ingatlanban maradhatnak. Sőt, később, amennyiben a pénzügyi helyzetük rendeződik, akár az ingatlan visszavásárlására is lehetőséget lehetne biztosítani.”