Ferenc pápa versus Ferenc, a pápai

„Abban kiegyezhetünk, hogy a mi kereszténységünk alapjait nem a pedópapok felől szereztük, és nem is fogadjuk el jelenlétüket se az Egyházban, se az életünkben jobban, mint mondjuk Gyurcsány Feri. És itt vége is a dalnak, bár ezen a ponton kapjuk az első értetlen fejet baloldalról: hogy nem juttok el oda, hogy ezt a szégyent látva azonnal megtagadjátok hitetek, összeomoljatok és öklötöket a Nemlétező felé rázva omoljatok először magatokba, és természetesen ezt követően a társadalmi világmegváltás tanának prófétáihoz: Gyurcsány, Bajnai, illetve eme szekuralizált szekta bármely kis tanítójának karjaiba. Mert hát ugyanis mi a cél? Téríteni, megújulni, újabb és újabb „híveket” szerezni. Épp erről van szó. Mert – kiélezve, sarkítva – bár úgy tűnik, hogy végtelen számú lehetőségünk van (antiklerikalizmusunk következménye akár kegyes buddhizmus is lehetne) valójában egy »igen-nem« jellegű kérdést tesznek fel, melyben – kb. a XVIII. század óta folyamatosan – a nyugati féltekén ők, azaz a politikai baloldal állnak az egyik oldalon, míg a kereszténység, a vallás és tradícionális kultúrák hagyományaihoz meg a másik oldalon. Tertia – ebben a kétosztatú politikai térben – non datur.

A XVIII. századtól, tehát a mai baloldal szellemi alapjaitól eredeztethető a katolikus egyházzal szembeni kitüntetett gyűlölet. Voltaire és a felvilágosodás antiklerikalizmusa közismert. A Nagy Francia Forradalom sem épp egyház-barátságáról volt híres. Ez a vonal végigvonul az európai baloldal egész történetén. Már a kontinentális Szabadkőműveseknek az angliai Nagypáholytól való elszakadása (bizony, volt ilyen is) a körül körvonalazódott, hogy megengedett-e az ateizmus, az antiklerikalizmus, az egyházellenesség és a nyílt politizálás, Marxnál a »nép ópiuma« lett a vallás, és ez így vonul végig 2013-ig, Tóta W. Árpád pedópapos agymenéseiig. (…)

Ha megnézzük a »társadalmi igazságosság« baloldalának az elmúlt pár száz évét, a fő különbség, hogy míg nálunk vannak Böjte Csabák, Ferenc pápák, Teréz anyák, náluk csak Marxok, Leninek, Sztálinok, Károlyik, Rákosik, Kádárok, Gyurcsányok vannak. A felkínált alternatíva tehát igazából egyáltalán nem »szeplőtelenebb« mint amilyennek a pedofilpapos egyházat Feriék látják. Ha nekem álmatlan éjszakákat kellene okozzon az a tény, hogy csupán pár áttét választ csak el egy kisfiúkhoz nyúlkáló állattól, akkor igazából egyetlen baloldali sem alhat nyugodtan, amikor tömeggyilkosokkal, szatírokkal, pszichopatákkal, elmebetegekkel és maffiózókkal van egy platformon. Letudhatnánk hát a mai estét azzal, hogy édes álmaink annyira zavarják a pedópapok, mint Tóta W.Árpád álmát Sztálin. Ez azonban úgyse gátolja meg őt se abban, hogy tovább csinálja azt, amit évek óta. Bevallhatjuk, minket sem fog kizökkenteni életünk eddigi jól megszokott kerékvágásából az újabb szembesítés. Ami meg Ferencet (ezúttal a pápait és nem a pápát) illeti: mielőtt legközelebb rázendít egy antiklerikális szólamra, legalább csapja fel a szótárt és nézze meg mit jelent a »szeplőtelen« szó, mielőtt tovább égeti magát a »többszöri bérmálkozással« és a zsinagógában emlegetett Megváltóhoz hasonló baromságaival. Bár... Arra a kis időre, amíg őt látni lehet, én már tartós tejet se vennék.”