Egy miniszter lemondása – és ami mögötte van

„A Cahuzac-ügy azonban nem a probléma, hanem annak csak tünete. Franciaország egyszerre szenved a magas államadósságtól és költségvetési hiánytól, a munkanélküliségtől és döntésképtelen politikai elitjétől: a befolyásos balközép napilap, a Le Monde egyik politikai blogja egyenesen zsákutcákról és »ideológiai ürességről« beszél.

A baloldal megszorítások ellen kampányolva nyert, s most ígéretei fogságában nem láthat neki fájdalmas átalakításoknak – különben törékeny egysége darabjaira hullhat. A láthatóan teljesen tanácstalan államfő képtelen irányt szabni az eseményeknek, a folyamatosan romló gazdasági mutatók és a sorozatos politikai botrányok pedig egy második Olaszország rémképét vetítik előre. Már csak azért is, mert nincs hiteles ellenzék: a jobbközép UMP máig nem dolgozta fel tavalyi elnökválasztási vereségét, belső harcok gyengítik és számos korrupciós üggyel a hátuk mögött a jobboldali politikusok nehezen osztogathatnak morális körmösöket.

A hazugságpolitikával kapcsolatos áthallások miatt legalább még egy szempont miatt érdekesek lehetnek nekünk a mostani franciaországi események. Párizs már eddig is nehezen tartott lépést Berlinnel az Európai Unió ügyeiben, a mostani gyengülés pedig végképp egyértelművé teszi a »tandemről«, »történelmi motorról« szóló szép szavak által elfedett valóságot: gyenge mutatói miatt Franciaország egyre inkább leszakad legfontosabb szövetségesről (riválisáról). A belső politikai feszültségek miatt pedig a francia vezetésnek egyre kevesebb tekintélye lesz a német hegemonisztikus törekvéseket hatékony brüsszeli kontrázásához, amire pedig már csak az unió politikai egyensúlya miatt is nagy szükség lenne. Angela Merkellel ellentétben François Hollande-nak nincs víziója az Európai Unió jövőjéről, erejét pedig költségvetési miniszterének lebuktatása is meghaladta.”