Nem mondom meg

2013. március 25. 08:21

Még csak néhány rövid nap van hátra az Emberfia életéből, valamennyi találkozásnak és szóváltásnak különös súlya látszik lenni.

2013. március 25. 08:21
Visky András
Református.hu

A szenvedés hetében, röviddel eltávozása előtt, illusztris vallási vezetők társaságában Jézus gyanúba keveri a nyelvet: lehetetlennek látja a megmagyarázható körébe bevonni saját személyét. Félelem fog el, ha Isten csöndbe burkolózik, de nem azért, mert hallgat, hanem mert elhatározza, hogy néma marad, és ez egészen más.

Ha Isten néma, ha visszhangtalan az Ég, márpedig időről időre valóban süket csend árad a magasból, nos akkor az ember léte, a személyes létezés magamon túlmutató értelme azonnal kétségessé válik, önmagam szemében a legkivált. Nem a Történelem, dehogy, még kevésbé az uralmi projektumok: ezek mind sürgetőnek, nagyszabásúnak bizonyulnak, és menthetetlenül az ember fölé nőnek. Nincsenek jelentős tettek, amelyeknek ne volnának áldozatai, mondjuk anonim gyilkosok rezignált eleganciájával.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
ottapont
2013. március 26. 15:02
Isten látszólagos némaságával kapcsolatban egy regény jutott az eszembe, Endo Suszaku Némaság c. regénye. Valóban nem válaszol Isten a szenvedésre, még azok szenvedésére sem akik neki szentelik életüket? Újra meg újra olvastam már a végét és időnként mindig újra elolvasom. :) Ezt a zenét állítólag a regény inspirálta http://www.youtube.com/watch?v=CPt5IcxbZqQ
ottapont
2013. március 26. 14:51
A cikk üzenete lemaradt: '„Nem mondom meg!”, ez a legteljesebben emberi mondata Jézusnak mégsem a világtól elforduló, halálba induló Emberfia végrendelete, a kérlelhetetlenül kemény kijelentést ugyanis önmaga felmutatása követi, a beteljesítő tiszta tett, aminek a hatálya alól senki nem vonhatja ki magát. Megcselekszi önmagát, életténnyé válik, visszavonhatatlanul. Nem mondom meg, nem szolgáltatom ki magam a magyarázatok sokféleségének, de íme, véghez viszem. Addig a pontig, ahol én és az Atya egy vagyok. Gyertek, nézzetek. Aki látott engem, látta az Atyát. Annak a magasságban lakozó – legyen áldott! – megmutatta magát. Ki látott engem?'
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!