Nyílt levél a magyar fociválogatotthoz!

„Drága Aranylábú Magyar Gyerekek!

Szeretünk benneteket, de nem imádunk. A Senkinél jóval többek vagytok, de még nem vagytok Valakik. Sokra vittétek, de még nem vittétek elégre. Bebizonyítottátok, hogy nem vagytok bénák, de azt még nem, hogy erősek vagytok. Jól áll rajtatok a nemzeti mez, de nem úgy, mintha rátok szabták volna. A tekintetekben csillog valami, de még nem az, ami a Grosicsékéban. Tapsra már fakasztottátok szegény Magyarországot, de diadalüvöltésre még nem. Pénzetek már van, hírnevetek még nincs. Sportolók vagytok, de egyelőre nem vagytok hősök. Senki nem néz le benneteket, de még nagyon kevesen néznek fel rátok. Hiszünk bennetek, de még nem bízunk.

Verjétek meg ma Romániát. Legyetek olyan Valakik, akiket imád a nemzet. Bizonyítsátok be, hogy erősek vagytok testben és szívben egyaránt, a büszkeségtől feszüljön a meggypiros mez, magyar kitartástól és magyar akarattól ragyogjon az a tekintet. Verjétek meg ma Romániát. Estére egyetlen nagy diadalüvöltéstől legyen hangos a Kárpát-medence, és a világ minden egyes olyan pontja, ahol magyar ember él. Gazdagabbak lehettek, mint bármikor voltatok, és ennek semmi köze a bankszámlához. Fel akarunk nézni rátok, bízni akarunk bennetek.”