Mit ne várjunk a következő pápától?

„A pápát általában teljhatalmú vezetőnek tartják, aki azt tesz, és tanít, amit maga szeretne. Így ha nem hajlandó változtatni az egyház eddigi tanításán bizonyos kérdésekben, azt könnyen annak tulajdonítják: csak védeni akarja a mundér becsületét, nem akarja bevallani, hogy az egyház korábban »tévedett«. Az újságíróknak ráadásul szakmai ártalma is, hogy minden mögött hátsó mozgatórugókat keresnek, ami többnyire három dolog lehet: hatalom, pénz és szex. Nos, ezek mindegyike előfordult az előző kétezer év folyamán az egyház környékén, ám a pápáknak vannak ezektől mentes indokaik is arra, hogy egyes kérdésekben miért nem változtatnak.

A pápa ugyanis nem teljhatalmú diktátor, aki azt tesz, és azt tanít, amit akar. Köti a fent leírt küldetése, ami nem a hit megváltoztatására, csak a megőrzésére és magyarázatára hatalmazza fel. Azaz nem mondhat ellent a hagyománynak. A hagyomány nem valami irreális dolog, hiszen ha megnézzük, hogy például a Szentháromság tanán mennyi ideig vitatkoztak milyen érvekkel, akkor igen érdekes intellektuális kalandba fogunk keveredni, és megértjük, hogy pár száz év alatt kikristályosodott tanokat egy pápa nem írhat csak úgy felül. (...)

Mindezzel együtt szögezzük le: az egyház nem diktatúra, a belépés a gyakorlatban opcionális, ahogy a tanításának elfogadása is az. Azaz az egyház akaratlanul is eleget tesz a társadalmi szerződés és demokrácia kívánalmainak. Míg egy demokratikus államban akár egyetértünk a törvényekkel, akár nem, azt erőszakszervezetek segítségével rá ránk kényszerítik, addig a hierarchikus és teokratikus egyház nem küldi ránk a svájci gárdát, ha a tagjaként sem tartjuk meg előírásait.”