Ellenzék mint vágókép

„A konszolidáció az ellenzék halála. Ezért az alaptörvény negyedik módosítása ürügyén indított újabb, erős nemzetközi ágyútűzzel kísért támadás álságosnak, gyomorforgatónak nevezhető, meglepőnek aligha. – Arra ne számítsunk, hogy véget érnek a politikai támadások, annál is inkább, mert a pártharcok minden országban és európai szinten is folynak tovább – rímel minderre Martonyi János külügyminiszter mondata a Heti Válaszban megjelent interjúban. Ami az alaptörvény kifogásolt módosítását illeti, az nagy meglepetést senkinek sem okozhatott. Amikor a kormánytöbbség állhatatos féke- és ellensúlyaként működő, sólyomi aktivitást mutató Alkotmánybíróság megsemmisítette az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit, a Fidesz világossá tette, hogy a formai okból kifogásolt passzusok jó részét beépíti az alkotmányba. Természetesen nem kellene rendszert csinálnia a Fidesznek abból, hogy amint szembekerül egy problémával, azonnal az alaptörvényben rendezi el azt, de arról sem kellene vitát nyitni, hogy az Alkotmánybíróságnak az alaptörvény rendelkezéseinek értelmezése, nem pedig azok felülbírálata a feladata.

A választásokig egy év van hátra, s az ellenzék okkal tart a megméretéstől. Egy újabb vereség végzetes lehet a számára. Ezért minden eszközt be fog vetni a kormány lejáratása céljából, amihez ezután is talál komoly külföldi partnereket és »civil«, anarchista segítőket, akik a cselekvés nyelvére fordítják a szocialista gyűlöletvideó üzenetét.”