Piszok jó!

„Van az a tisztulás, amihez képest megtiszteltetés piszoknak lenni. Ezt a tisztulást szorgalmazza a »tévesen« kitüntetett ember is folyvást. Ezt, a vér megtisztító erejét ünnepelte a Balog miniszter kormánya által piedesztálra emelt Nyirő József Hitlert éltetve és lelkesen csatlakozva az ő s később Szálasi elképzeléseihez. Balog miniszter kitüntette a Szálasi emlékének ébresztéséről elhíresült régészt is, aki a maga gyűlöletkeltő összeesküvés-elméleteit több ezer évre vezeti vissza. Kitüntette a neonáci párt házi zenekarának a főemberét. Ott van az általa írt Gárdainduló végén: »Becsület, Tisztaság, Fegyelem«! Az ő kitüntetésüket Balog miniszter nem minősítette tévedésnek, nem állította, hogy az ő munkásságukat nem ismeri. Azt a tisztaságot tekinti tehát kitüntetendőnek, amit ők szorgalmaznak. És ehhez képest valóban tisztult a Táncsics-díjasok névsora a mi kiválásunkkal. (...)

Ha Lendvai Ildikó azt szorgalmazná, hogy a jövőre nézve normatív módon, jogszabályban rögzítsék a díj odaítélését kizáró okokat, azzal egyetértenék. De precedenst teremteni arra, hogy egy miniszter utólag módosított rendelettel, visszamenőleg, saját belátása szerint, tehát önkényesen megvonhassa a díjat?! Ha valakitől, akkor bárkitől! Nincs az a miniszter, akiben ennyire megbízhatnánk. No de ráadásul ebben?! Ezek után?! Felhatalmazni őt arra, hogy az önkéntesen távozó piszkok után a maradék piszkot is kisöpörje?! Már csak kompenzálásként is?! Még mindig nem tudjuk, hol élünk?”