„Eközben az elégedetlen vásárlók csoportokba kezdtek tömülni, a Bojkottáld a Kauflandot csoport 500 főnél tart, a Scumbagland közeledik a kétszázhoz, és a témát napirenden tartja a Fontos vagy! 1700 fős oldala is. Minden csoport a bojkottra kéri az embereket, valamint egy online petíció aláírására, amellyel sikerülhet nyomást gyakorolni a szlovák vagy a licenszt osztó német vállalatra. A petíciót eddig közel 300-an írták alá, ha még nincs ott a neved, kérlek szánj rá te is fél percet.
Hogy mennyire rossz üzletpolitikát folytat a Kaufland, mi sem bizonyítja jobban, mint a tőle elforduló emberek száma és a várható bevételkiesés. Ha a kampányhoz csatlakozók közül csak 100 ember veszi komolyan a felhívást, és végzi ezentúl máshol a heti (mondjuk) 10 eurós bevásárlását, akkor az üzletlánc máris 1000 eurót, havonta pedig 4000-et vesztett! A kétnyelvűség valóban drága lehet, főleg az ilyen esetekben.
A külföldi példákat szemlézve, más országokban nyilvánvalóan nem okozott gondot a többnyelvű információs táblák feltüntetése. A szlovák társadalmon kívül azonban gyakran hazai pályán sincs egyetértés. Nem mindenki fogadta tárt karokkal a Kauflandot kétnyelvűsítő kezdeményezést. A folyamat, ami az utóbbi években beindult, nem mindenki számára ismeretes. Gyakran képzi viták tárgyát, hogy ettől nem lesz olcsóbb a kenyér, nem lesz több munkahely és nem fog javulni a gazdaság. Le kell azonban szögezni, hogy mindenki azt csinálja, amihez ért vagy kedve van. A kétnyelvűségi aktivisták nem közgazdászok, nem tudják orvosolni az infrastruktúrát vagy az alkalmazottságot, ez viszont nem ok arra, hogy ne foglalkozzanak az emberjogi témákkal és hogy ne tegyék tőle hangossá a (közösségi) médiát..”