Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Időben visszavonulni, a saját korlátokat felismerni nagyszerű cselekedet, és erről példát vehet bárki, akár katolikus, akár nem.
„Végül mégis élesen szembefordult II. János Pállal. Nem csinálta végig a nyilvános haldoklást, nem várta meg a tömeges virrasztást az ablaka alatt. Talán úgy érezte, neki nem állna olyan jól, mint elődjének? Vagy csak körülnézett a világban, és megértette, hogy ez a szokás, bár hatszáz éve töretlen, mégiscsak egy hülyeség, amit már csak türkménbasi-szintű törzsfőnökök követnek?
Amikor erre rájött, amikor a lemondás gondolatával megbarátkozott, bizonyára eszébe jutott, hogy esetleg a többi hagyománynak sincs feltétlenül értelme, érdemes lenne elgondolkodni rajtuk, és bátran hátrahagyni őket, ha semmi nem szól mellettük. Pápaként erre már semmiképp sem lett volna ideje. De kár volna eltékozolni a tudást és a tapasztalatot. Írhatna kurvajó könyveket a modern kereszténységről.
Humanae vitae
XVI. Benedek nagy pápává lett azzal, ahogy jelentéktelen uralkodását befejezte. A hatalom civilizált elengedése világra szóló példamutatás lehet. Egyben új mércét is állít utódai elé: aligha méltó a korlátlan hatalomra az, aki a végsőkig ragaszkodik hozzá. Időben visszavonulni, a saját korlátokat felismerni nagyszerű cselekedet, és erről példát vehet bárki, akár katolikus, akár nem.
Isten áldását kérem hátralévő életére, bár szerintem nincs isten, csak próbálok valami kedveset írni, mert megérdemli.”