A „közép” mítosza – I. rész

„Az igazi kérdés az, ami Magyarországon a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben történt. Az, ahogyan a társadalom az ideológiai törésvonalak mentén fokozatosan, de feltartóztathatatlanul kettészakadt. Ez a tény kiapadhatatlan forrását jelenti a kölcsönös vádaskodásoknak, miközben a politológiai elemzéseknek is gyakori és kedvelt tárgya. Ugyanakkor a demokratikus ellenzék szemmel láthatóan sem kiköpni, sem lenyelni nem képes ezt a problémát. Pontosabban azt, hogy miképpen lehet – lehet-e egyáltalán – meghaladni ezt a magyar politikai életet és kultúrát végletesen és véglegesen tönkretevő szembenállást. Már csak azért sem, mert ezt az egyébként sem egyszerű kérdést még problematikusabbá teszi az a rombolás, amelyet az Orbán-kormány a politikai morál, a közjogi berendezkedés, a gazdaság- és társadalompolitika területén az elmúlt több mint két évben végzett. Ennek következtében mára a magyar társadalomnak ez a két drámai konfliktusa elválaszthatatlanul összefonódott egymással, és sokak számára úgy jelenik meg mint a rendszerváltás, az elmúlt több mint két évtized politikájának teljes kudarca. S mivel nincsenek vagy nem látszanak az ezt a helyzetet feloldó megoldások, egyre határozottabban fogalmazódik meg az a vélemény, az a politikai üzenet, amely azt hirdeti, azt tartja kiútnak, hogy nem kíván semmiféle folytonosságot vállalni a rendszerváltás óta eltelt időszakkal, s valami gyökeresen újat hirdet meg – »új pólust« vagy éppen »korszakváltást«. Ennek a felfogásnak a hívei úgy tekintenek az Orbán-kormányra, mint amely folytatása mindannak, ami a jelenlegi politikai, társadalmi helyzethez, a demokrácia mélyreható válságához vezetett.

Az persze nyilvánvaló, hogy az Orbán-rezsim leváltását követően egy másik Magyarországot kell felépíteni. Úgy gondolom, abban sincs jelentősebb vita, hogy számos vonatkozásban másfajta politikát kell folytatni, számos vonatkozásban másképpen kell politizálni, mint eddig. A vita sokkal inkább arról folyik, hogy mit jelent ez, milyen legyen ez a másik Magyarország, illetve hogy a demokratikus ellenzék résztvevői meg tudnak-e állapodni azokban a jövőre vonatkozó alapelvekben, amelyek szükségesek a választási győzelemhez.”