XVI. Benedek, avagy egy nonkonformista öröksége

„XVI. Benedek pápaságáról a laikus közvélemény nem meglepő módon a médiaközhelyeket jegyi majd meg, hogy »botrányok kísérték«, hogy mennyi pedofilügy derült ki pontifikátusa alatt, hogy zűrök voltak a vatikáni bank körül, és hogy egyes emberei kiszivárogtattak egy rakat iratot. Ekkor mondják, hogy valaki „ellentmondásos”, ami azonban csak egy üres és lapos jelző, ami annyit jelez, hogy valószínűleg markáns egyéniséggel van dolgunk, akiről nincs langyi konszenzus kialakulva. Fura is lenne, ha egy pápa nem lenne »ellentmondásos«.

Mindenesetre laikus fejjel körülbelül úgy nézett ki a dolog, hogy a régimódi »értelmetlenségekhez« ragaszkodó pápa tuti nem fog lemondani, mert az forradalmi tett. Pedig legalább 15 éve hallgatjuk, hogy »lemondását fontolgatja a pápa«. A hatalomról való lemondás képessége tényleg nagy dolog. Ám a benne való megmaradás is az tud lenni. Pápának lenni egyébként nem biztos, hogy olyan hatalommámoros érzés, de ez most mellékes.

Téves interpretáció, ha azt gondoljuk, a pápa azért mondott le, mert belátta, hogy ő képtelen végrehajtani az egyház szükséges reformját, és azt inkább utódjára hagyja. Ilyen szükséges reform ugyanis nincs. Teljesen fölösleges lenne összehívni egy újabb zsinatot ötven évvel az előző után, és az is csalódni fog, aki szerint a következő pápa nekiáll engedélyezni a női papságot és hasonlókat. Egyrészt erre az egyház nem tartja magát illetékesnek, ahogy még II. János Pál kifejtette, másrészt a liberális kommentátorok sugalmazásával ellentétben egyáltalán nem biztos, hogy mindezzel az egyház népszerűbb lenne. Az anglikán egyház például elég rendesen kettészakadt a hasonló kérdések mentén. A népszerűség nem minden: Joseph Ratzinger inkább elitista, és úgy gondolja, a keresztényeknek »kreatív kisebbségnek« kell lenniük. Föld sója, ilyesmi. Nem épp populista retorika. Egyébként kételkedünk benne, hogy egy kommentátor is katolizálna azon esetben, ha a Kúria végrehajtaná az általa követelt »reformokat«.”