„Az olasz exportstatisztikákban a Magyarországra irányuló borexport többszöröse volt annak, amit a magyar importstatisztikák mutattak. Tartálykamionok járták ezerszámra az ország útjait, ellenőrizetlenül. Az olajszőkítő tartályokban és a helyükbe lépett korszerű üzemekben olasz bor fortyogott a magyar csiger helyett. Ahol az olasz bor találkozott a hegyközségi származási igazolással, ott magyar bor lett belőle. Az észrevétlenül beérkezett ezernyi, egyenként harmincezer literes kamion bor után valahogy hiányzott az államkasszából az adó és a forgalomba hozatali járulék.
Az érintett hatóságok egyenként nem rendelkeztek elég emberrel, eszközzel, számítógéppel, íróasztallal. Egyetlen, okmányok nélküli kamiont sem sikerült föltartóztatni. A fiatalon vagy öregen nyugdíjazott hatósági vezetők időnként a borimportban legérdekeltebb cégeknél találtak állást. A magyar hatóságokat az olasz és román vámhivatalok összehangolt ellenőrzései ébresztették rá, hogy a romániai cégek nevére hamisított okmányokkal nemcsak a Kiskunságba, hanem a mátrai és a balatoni borvidékekre is érkeztek tömegesen tartálykamionok.
Az új műszerekkel végzett szúrópróbaszerű ellenőrzések igazolták, hogy az importborok egy része sajátos metamorfózissal eredetvédett magyarrá vált a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal által pontosan ismert 12 üzemben. Az olcsó és ellenőrizetlen import által befolyásolt, nyomott árakon nem érte meg a szőlőtermelés, újabb tömegek hagytak fel a műveléssel.”