Ha tudásalapú társadalmat akarunk, meg nem akarjuk szabotálni az EU-s célkitűzést a 40 százaléknyi egyetemi/főiskolai végzettségű állampolgárról, akkor sürgősen felül kellene vizsgálni a mostani „önfinanszírozási” kísérletet. Meglehetőst materialista szemlélet az, hogy a kétkezi munkások meg a gyárak hozzák el a fellendülést, Heim Péter is arra hívta fel a figyelmet (pikáns módon pár oldallal Matolcsy rovata előtt) a november 29-i Heti Válaszban (48. oldal, a cikk vége), hogy Magyarországnak igazából csak a gógyija van, de láthatóan Orbánék el vannak határozva, hogy mi itten rácsatlakozunk a német gyáriparra kiszolgálórészlegként, futószalag mellett, és majd ebből lesz fellendülés. Nos, nem lesz, ráadásul egyetemi végzettséggel mindenki mobilisabb, rugalmasabb.
Azt sem értem, hogy mitől függ, hogy valamit Orbánék piaci alapra helyeznek, vagy „nemzeti” (értsd: állami) kézbe vesznek a sorsközösség alapján: a nyugdíjpénztáraknál a közös nemzeti szolidaritás volt a jelszó a visszavétel mellett, miért pont a felsőoktatásban kell ezt megszüntetni, a gyermekeink egyetemi tanulmányai miért szorulnak kijebb a nemzeti szolidaritásból, közteherviselésből? Elvégre később ők tartanak majd el minket, és a tapasztalat szerint több diploma több GDP-t is termel.
De mégis azt mondanám, hogy döntsön a tehetség, és a felsőoktatás elsősorban ne a vállalatok igényeinek kiszolgálásáról szóljon (lásd Lánczi András 2009-es, Magyar Nemzetben megjelent esszéjét vagy Török Attila 2010-es, kommentáros írását az egyetem eszméjéről). Kezd elegem lenni azokból a régóta hallható szólamokból, amelyek a szerintük túl elméleti és nem elég gyakorlatorientált képzéseket kritizálják, mivel azok nem igazodnak eléggé a munkaerőpiac igényeihez. Érdemes ezt párhuzamba állítani azzal az álláshirdetésekben megjelenő igénnyel, hogy a felveendő munkaerőnek legyen pár éves tapasztalata; mintha kezdőket sehol nem keresnének. Mintha az lenne a normális, hogy a frissen felvett munkaerőt nem kell betanítani. De, be kell, mióta világ a világ, az egyetemnek pedig nem dolga, hogy minden piszlicsáré apróságra megtanítsa a diákot, maximum arra kell megtanítania, hogy átlássa a területét, gyorsan utána tudjon nézni bárminek és tudjon alkalmazkodni, plusz lexikális és klasszikus tudás.Az egyetem elméleti képzést ad, ez a fő feladata, az elméleti tudás átadása, s persze nagyszerű, ha emellett gyakorlati képzést is nyújt, de ez másodlagos, amúgy is: ennek a bizonyos gyakorlati tudásnak számos területen olyan gyorsan változik a tartalma, hogy nem könnyű állandóan felzárkóznia hozzá még a felsőoktatás képzéseinek sem.