Modern Képmesék: Büfé-ruhatár tanszék

„A diploma, az fontos. Szinte minden szülő azt szeretné, hogy legyen a gyereknek olyanja. És legyen minél több diplomás, mert attól Magyarországnak valahogy... hogy... jó lesz! Hát nem ilyen egyszerű ez.

Mert ha a gyerek olyasmit tanul öt évig, amihez nem tartozik munkahely, akkor bizony ott áll majd zsebében a diplomával, ami annyira fontos volt, és nem lesz a zsebében semmi más. Főleg pénz nem. És hiába végez évente négyszázezer diák, ha aztán nyakukon marad a tudásuk. Ráadásul a magyar egyetemek közül jelenleg egy sincs Európa élvonalában. Túl sokan tanulnak tanárnak meg jogásznak, sőt, politológusnak. Nyilván nem lesz munkájuk, ha nincs üres politológusi állás. Elpazarolták éveiket, a képzésükre fordított közös pénz pedig hiábavaló volt.

Azokból kellene inkább többet képezni akikből nincs elég: mérnököket, programozókat, és más efféléket. Ezt pedig úgy érheti el az állam, ha kevesebb tanár kitaníttatását támogatja, mint ahány mérnökét. Aki nagyon akar, az ezután is mehet bármilyen szakra, de ezért áldozatot kell hoznia: fizetni, vagy nagyon jól tanulni.

Diplomát szerezni így nehezebb. De ha nem kap papírt mindenki, aki végigmulatott öt évet az egyetemi büfében, akkor a diploma többet fog érni. Akkor az a papír azt jelenti, hogy aki megszerezte, az tényleg az akar lenni, ami oda van írva. Becsületesen tanult vagy fizetett érte, és nem csak véletlenül került oda. Aki áldozatot hoz azért, hogy tanár lehessen, abból még lehet jó tanár. Aki meg soha nem akar tanítani, az meg csináljon valami mást.”