A parlament hétfőn szavaz egy salátatörvényről, ami többek között az építési törvényt is pontosítaná. A javaslathoz Papcsák Ferenc egy olyan bizottsági módosító indítványt nyújtott be, amely katasztrofális következményekkel járhat a fővárosban: a kerületek a főváros megkerülésével építhetnének be több ezer hektár mezőgazdasági területet, sokkal sűrűbb lakóövezeteket jelölhetnének ki a kertvárosokban, és simán beépíthetnék akár az összes három hektárnál kisebb zöld- és erdőterületet.
A parlamentben ismét a főváros ízekre szedésére készülnek, most éppen az építésügy területén. Amennyiben a Papcsák Ferenc kerületi polgármester nevével jelzett bizottsági módosító indítvány zöld utat kap, olyan átsorolási hullám indulhat, ami a rendszerváltás és a 2005-ben elfogadott agglomerációs törvény megszületése között zajlott le a fővárosi agglomerációban, amikor a települések összevissza sorolták át a zöldterületeket azóta sem használt fejlesztési területté. Ugyanez játszódhatna le a fővárosban, hiszen a javaslat a kerületek kizárólagos hatáskörébe adná a területek átsorolását. Ezzel több ezer hektár jelenleg mezőgazdasági, kistelkes területet minősíthetnének át lakóövezetté: a kerületi polgármesterekkel kéne a fejlesztőknek „letárgyalniuk”, hogy beépíthetővé válhat-e például az észak-csepeli szigetcsúcs, a nagytétényi Óhegy vagy sok városszéli terület.
Semmi nem kötelezné őket arra, hogy ez csak akkor történjen meg, ha már van hozzá megfelelő infrastruktúra, semmilyen szerv sem koordinálná, ha hirtelen rengeteg új beépíthető terület jelenne meg. Beépíthetővé válnának a három hektár alatti zöldterületek és erdők is, hiszen az átsorolásokhoz egyedüli igazodási pontot jelentő fővárosi településszerkezeti terv nem tartalmazza azokat a nagyobb léptéke miatt. További veszély például a XII. kerületi hegyvidék vagy a kertvárosi övezetek hirtelen sűrűsödése, hiszen a kerületek maguk dönthetnék el, hogy milyen lakóövezetté sorolják át a területeket.
Az LMP sajnálattal látja, hogy a fideszes polgármesterek semmilyen szabályhoz nem kívánnak alkalmazkodni, és saját rövid távú érdekeikért feláldoznák Budapestet. Meg kell állítani az indokolatlan területátsorolásokat, a városi zöldterületek bekebelezését és a nemzeti vagyon bagóért történő kiárusítását a különféle érdekcsoportokhoz tartozó fejlesztők számára. A fejlesztők pedig pénzből értenek, ezért olyan szabályzókon kellene inkább dolgozni, amelyek egyszerűen drágává teszik a mezőgazdasági területek művelésből való kivonását, az értékes területek beépítését, és az úgynevezett barnamezős területek felé terelnék a beépítéseket.