„Ha spórolni szeretnénk, akkor itt lenne az ideje, hogy a rengeteg felesleges képzést - személyes véleményem alapján elsősorban a rendkívül sok humán szakok számát kellene csökkenteni. Azonban itt ne álljunk meg, versenyszemléletben ez kevés. Magyarországon rengeteg olyan, elsősorban vidéki felsőoktatási intézmény van, aminek az értelme kevesebb, mint egy egyszínű rubikkockáé. Ha már nagyot lépünk, akkor legalább jó irányba tegyük. Ha megszüntetjük a végtelenül felesleges iskolákat, akkor egyrészt kevesebb diák után kell fizetnie az államnak, másrészt a jó tanárok nem oszlanak majd el, hanem központosulnak a legjobb egyetemek körül, ezzel elősegítve a magyar egyetemek hazai, és nemzetközi elismertségét is.
A megmaradt egyetemeken pedig ne lehessen ugyanazt tanulni. Tegyük fel, marad 10-12 egyetem az országban (ebből mondjuk 4 Budapesten), de mindegyik legyen más, vagy maximum kettő legyen, ami egy témával foglalkozik. Nem lesz tökéletes a piac. És? Lesz két-három jó iskola, ahova a terület legjobbjait várják, és majd kiváló szakemberekként kerülnek ki a munkaerőpiacra, ahol biztosan lesz állásuk, és nem kell mindenféle adókedvezménnyel segíteni őket. Természetesen a számok hasraütésszerűen születtek meg a fejemben, senki ne vegye konkrétumként. Miért kell Budapestre arányaiban több egyetem, mint vidékre, ha egyszer itt az országnak csak az ötöde lakik? Minden vidéki tudja, ha igazán jó egyetemre akar járni, akkor Pestre megy. Ha utána prémium munkát szeretne, akkor itt is marad. Természetesen vidéken is vannak kiemelkedő teljesítmények, azonban itt nem kerül be a helyi újságokba egy-egy ilyen csoda, hanem ez mindennapos.
A szocializmusban elég volt a nyolc általános, hogy utána munkát találjunk, viszonylag könnyen. A '90-es évekre gimnáziumi végzettség, vagyis érettségi kellett ugyanehhez, ma már szinte elvárás egy alapdiploma, hogy felvegyenek valahova. Mindeközben az utóbbi esztendőkben elvesztette a hitelét, a dicsőségét mind a szakma, mind a hagyományos termelés, a mezőgazdaság. Dolgozni kell, valóban. A fizikai munkának ugyanannyira becsültnek kellene lennie, mint az értelmiségi, szellemi munkának, és el is ismerjük a teljesítményt. Akkor miért van ez mégis így? A válasz egyszerű.