Anélkül, hogy tovább dagasztanám a világvégés bulvárhisztériát, csak arra kérnék minden vállalkozó szellemű olvasót, hogy egy pillanatra gondolja végig: az utóbbi héten (és évben) mennyit fogyasztott el ebből a bolygóból és mennyit tett hozzá. Ezt szorozza be pármilliárddal és akkor hamar meg is lesz az eredmény: a valós világvége nem egy maya jóslat miatt következik be, hanem amiatt, amit és ahogy nap mint nap csinál itt több milliárd ember. Ez a világvége-számítás legegyszerűbb és leginkább kézzelfogható módja.
Illusztrációként elég megnézni a világfogyasztás fő ünnepét, a karácsonyt. Az elfogyó fény és világ sem elég, hogy ne még önfeledtebb fogyasztással reagáljunk. A maya naptárnak az egészhez semmi köze. A világ végzete különben sem az, ami majd ezután jöhet, hanem ami eddig volt, amit eddig csináltunk. Másként mondva: ami jöhet ezután, az nem a világ vége, hanem inkább egy élhetőbb, fenntarthatóbb világ kezdete vagy újjászületése. Sok jele van annak, hogy a Föld már nagy erőkkel keresi és hamar meg is találja a megoldást. Épp ezért lesz kevés okuk a kárörvendőknek holnaptól fellélegezni, hogy lám elmaradt a kamu világvége. Nem is a kamu itt a kérdés, hanem a valódi. Egy igazi indián kábé itt mondaná azt, hogy Uff.