„Szeretem az összeesküvés-elméleteket. Szórakoztatóak. (...) Itt van az enyém. Most, hogy már minden vagy majdnem minden elhangzott oda is meg vissza is, érzelmesen, visszafogottan, indulatosan, szakszerűen, vagy csak úgy »engem nem is érdekel, de azért elmondom« alapon a parlamenti zsidózásról, nem tudok ellenállni a kísértésnek és egymás alá írom, honnan vitt el energiákat ez a verbális ámokfutás. Már ha vannak még energiák vagy már csak az enerváltság és olyan zsigeri dolgok vannak, amelyeket néha én is érzek: hogy elkezd onnan lentről felfelé jönni. (...)
Skandalum van. De ezt tudtuk. Tervezett skandalum ez, szándékosan nem írok világbotrányt, mert úgy gondolom, a világot a saját baja jobban érdekli, mint ez. Esetleg megér egy nemzetközi kézlegyintést az, hogy Magyarországon törvénybe foglalták a választási regisztrációt, amelynek a világon semmi értelme nincs, hacsak értelemnek nem nevezzük az állampárt hatalmon maradását és a választásokon való leválthatatlanságát. Közben ez ügyben felsejlik valamiféle technikai probléma is, amit egy egyszerű matematikai egyenlettel lehetne pontosan bizonyítani, hogy adott választópolgárok száma, adott, egy regisztrálni kívánó polgárra eső idő, adott infrastruktúra a hozzárendelt humán erőforrással. Na ennek a végén majd meglátjuk, hogy az egyenlet végösszege nem jön össze sehogy sem. A projekt nem megvalósítható. Persze ez senkit nem érdekel, pontosabban azokat nem, akiket érdekelnie kellene, nekik a józan ésszel felmérhető dolgok nem erősségük. Az elnökünk lépése csak egy újabb duplacsavar, olaj összeesküvés elméletem meleget árasztó tüzére. Lehet tovább kombinálni, rakni egymás mellé a kirakós játék darabjait, hogy mi lesz, ha az Alkotmánybíróság mégis, akkor ő mégiscsak egy igazi elnök, hogy levében vagy levél nélkül… Mindegy is. A végén ott van a regisztráció.
Aztán itt van rögtön az államilag támogatott felsőoktatási helyek újabb drasztikus csökkentése. Nem mintha eddig olyan sok lett volna. Kijött az újabb keretszám, az állampárt 10 480 főben határozta meg a helyek számát. Micsoda snassz döntés! Miért nem ragaszkodnak a kerek tízezerhez, a felsőhöz természetesen. (copyright: SZF) Kár lenne most mindenféle évekkel ezelőtti nyilatkozatokat előrángatni, népszavazási kérdések felidézésével terhelni magunkat. Az akkor volt, ez meg most van.”