Még nem késő

Üdvözlöm az ávós felmenőkkel rendelkező netkommandót. Ti már csak tudjátok- hogy kellene bánni az "elhajlókkal- akik bírálni merik a pártot". :-)

Hogy is hívják ezt, szerkesztő úr? Selyemzsinór? Kilövési engedély?

Kár, hogy a szerkesztő ilyen gyorsan letolta a főoldalról a Csermely által felvetett témát. Nyilvánvalóan ijesztően hat, s talán fentről is szólhattak, hogy azért ekkora őszinteséggel még ne bizonytalanítsuk el a híveket. Már elkéstek. Csermely helyett feltettek egy saját szerkesztésű, hasonló témájú anyagot. Hát bizony kényelmetlen, hogy pont a Csermely feszeget, egyébként teljesen jogosan ilyen kényes kérdést. Még annyival egészíteném ki hozzászólásomat, hogy a jobboldali bázist zavarta, sértette az is, hogy Orbán, kérése ellenére sem volt hajlandó fogadni Ángyán urat, míg a munkásőr Feldmajert pillanatokon belül fogadta, s ahogy Fiala is utalt rá nem kis iróniával, ez utóbbi mindjárt kapott is 90 milliót a Holokauszt Központra. Ezt is hozzá lehetne tenni ahhoz a fejezethez, ahonnan el kellene vonni a pénzeket, s át kellene csoportosítani az oktatásba. Az, hogy egy miniszterelnök nem fogadja saját kormánya államtitkárát, azért az mégis csak elgondolkodtató, emberileg pedig elítélendő. Csomorkay kérdésére, hogy látok-e esélyt a valódi változásra, a válaszom, hogy már nem. A kormányzati ciklus eddigi ideje alatt történt számos olyan esemény, amely önvizsgálatra késztethette volna a miniszterelnököt, de erre nem került sor, nem volt rá hajlandó. Ez egy olyan személyig jegy, ami nem változik. Nem tekinti valós vitapartnernek a vele egyet nem értőket. Gy.F. hasonló habitussal rendelkezett, bizonyos szempontból rokon lelkek.De hát ilyen szerény kvalitású politikai elittel kell beérnünk, mindkét oldalon. A II.világháborút követően eltüntették a társadalom megfelelő színvonalú vezetésére alkalmas klasszikus polgárságot, az arisztokrácia értékhordozó részét, s maradtak ezek.A szalonka vadász Semjén, a szája szélét tehetlenül rágcsáló Budai, miközben a földbérletre vonatkozó parlamenti interpellációkat hallgatja, a "...nem vagyunk a végén, de jó úton járunk" válaszokat megszülni képes Halász János, s most eltekintenék a felettük állók bemutatásától.

Oké, oké, lehet hogy az a 10.000-es keretszám túlzóan szűkös, legyen. Viszont: a büfészakokat, meg az egyetemi évek elsőszámú céljának a jó bulit tekintő "hallgatókat" az utoló szálig kitakarítani a felsőoktatás környékéről is!