Kampányszabályozás „francia” módra

„Franciaországban először is a kampányidőszakban egy személynek 4600 eurónál többel nem lehet támogatni a pártokat, és eleve csak magánszemélyek adományozhatnak: vállalatok, szakszervezetek és érdekcsoportok ki vannak zárva. A magánadományok súlyát jelentős állami szerepvállalással csökkentik, az 5% feletti elnökjelöltek kiadásainak a felét megtéríti a költségvetés. Az összes kampánykiadás az elnökválasztásnál nem haladhatja meg a 16 millió eurót (a második fordulóval együtt pedig a 21 milliót). Noha kiadási plafon már Magyarországon is régóta létezik, a különbség az, hogy Franciaországban ezt be is tartják. A jelentős állami forrásokat csak az veheti igénybe, akinek a kampányszámláját az erre hivatott bizottság (CNCCFP) jóváhagyta. Ezt a szervet kizárólag azért hívták életre, hogy a pártok kampányszámláját felügyelje. Tagjait nem a pártok, hanem a Legfelsőbb Bíróság és az Állam Számvevőszék nevezi ki, 5 évre (vesd össze a fideszes pártkatonákkal feltöltött Nemzeti Választási Bizottsággal, amely jogorvoslati fórumként is funkcionál majd). A pártok kampányszámlája nyílt, minden 150 euró feletti adományt csekken vagy online átutalással kell kifizetni, természetesen feltüntetve az adományozó kilétét. Ráadásul a pártoknak meg kell nevezni egy személyt, aki jogilag is felelős a kampányszámla törvényességéért. Ha a CNCCFP megállapítja a szabályok megsértését, börtönbüntetéssel is sújtható a felelős – és az is, aki közreműködött a törvénytelenségben, például az illegális adományozó.

Ezeknél az elemeknél már nem követi a francia példát a Vas Imre által jegyzett kapcsolódó módosító, ahogy az indítvány másik nemzetközi hivatkozása, a GRECO (Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportja) is csak egy, önkényesen kiválasztott pontban számított követendő példának; a nyílt kampányszámla intézményét előíró ajánlására »elfelejtett« hivatkozni a beterjesztő, ami persze nem véletlen. A Transparency International kezdeményezésére indult többpárti tárgyalások többször is a Fidesz ellenállásán bicsaklottak meg, de mi sem bizonyítja jobban az átláthatóságban nyújtott elkötelezettség hiányát, hogy a korrupcióellenes szervezet ajánlásaira épülő LMP-s törvényjavaslat parlamenti napirendre vételét 8 alkalommal szavazták le a kormánypárti képviselők. Ehhez képest elenyésző jelentőségű (noha kétségtelen előrelépés), hogy a nyomtatott sajtótermékek árajánlatait az ÁSZ-on keresztül hoznák nyilvánosságra. Ami pedig az állami szerepvállalást illeti: Orbán Viktor már régóta lebegteti a pártok állami támogatásának megvonását vagy legalábbis radikális csökkentését, amivel végleg az oligarchák karjaiba hajtaná a pártokat.”