„Nem tudom, hogy például az erős lejtmenetben levő HVG, vagy a zuhanórepülést végző Figyelő emberei meg szokták-e kérdezni az előfizetés lemondásának az okát, azt viszont tudom, hogy az Economist mindig megteszi ezt. A válasz leggyakrabban az, hogy »úgysincs időm elolvasni a lapot, legfeljebb csak 1-2 cikkre kukkantok rá, azért meg kár előfizetni«. Az Economist frappáns választ talált a problémára: Az egész egész lapot hozzáférhetővé teszik hallgatható formában. A munkahelyük és a lakásuk között ingázó embereknek bőven van idejük meghallgatni minden fontos cikket. A szolgáltatás már évek óta működik és a visszajelzésekből kiderül, hogy a magazint hallgatók sokkal több cikket tesznek magukévá, mint az azt olvasók. (Sokan vannak, akik »borítótól borítóig« meghallgatják a lapot. Ők nyilván messzebb laknak.)
A hangos változat elkészítése azonban messze nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. (Én évekig a »hangiparban« dolgoztam, ezért jól tudom, hogy egyszerű felvétel nincsen.) A hangos Economistról szóló cikkben azt olvastam, hogy a legnagyobb gondot az időzítés jelenti. A nyomtatott lap csütörtökön 11 órára készül el, a digitális változat pedig este 7-re kerül ki a webre. A kettő között kell elkészülnie a hangos verziónak. (Persze mi azt gondoljuk, hogy nem dőlne össze a világ, ha csak reggelre, vagy akár másnap délre kerülne ki a hangos lap, de talán éppen ezért nincs is olyan rangos kiadványunk, mint az Economist.)”