Braun Róbert és az ő Paradicsoma

„Braun Róbert írásának minden szavát és mondatát könnyedén magunkénak érezhetünk. Ki ne szeretne élhetőbb társadalmat, jobb anyagi és társadalmi körülményeket, prosperáló Magyarországot vagy etikus cégeket? Szakmai szemmel is teljes mértékben helytállóak az alapvetései: a fenntarthatóság egyértelműen az egyetlen esély arra, hogy hosszú távon is élhető jövőt biztosítsunk a magunk és a gyerekeink számára. Az általa felvázolt vízió maga a Paradicsom, ami sokaknak illuzórikusnak tűnhet, de mint ahogy korábbi bejegyzésemben is írtam, a komoly kihívásokat jelentő egyéni vagy akár össztársadalmi célok igenis sokkal hatékonyabbak, mint azok, melyek ugyan racionálisak, de pusztán a jelenben rendelkezésre álló képességeken és tudáson alapulnak.

A cikkben elmélyedve azonban más szempontok is felmerültek bennem. Komoly nehézséget okozott például számomra megfejteni Braun Róbert mondanivalóját a fent felvázoltakon túl. Hiszen (feltételezem) a célja nem az volt, hogy megfogalmazza személyes vágyainkat (azt mi kiválóan és egyébként nála sokkal jobban meg tudjuk tenni), de nagy eséllyel az sem, hogy a fenntarthatóság elveit taglalja.

Tisztánlátásomat azt hiszem komolyan gátolta, hogy a cikkben felvonultatott minden létező szót és kifejezést, melyek a mai gazdasági és társadalmi helyzetben reneszánszukat élik. Mindezt olyan mennyiségben és sűrűségben, hogy ez a teljesítmény már önmagában is elismerést érdemel.

Egyenlőség, szolidaritás, igazságosság, demokrácia, esélyegyenlőség, transzparencia, szabadság, függetlenség, tisztelet, előítélet-és konfliktusmentesség, közösségi érdekek, elegendő pénz, idő, kapcsolat, jogok, tudatosság, nyitottság, termelő és alkotó ember, jóllét, környezetvédelem, felelősség, kiszámíthatóság, befektető- és vállalkozásbarát, okos fogyasztás, helyi közösség, élethosszig tartó tanulás, egészség-megőrzés, fogyasztóvédelem, adómorál, emberi méltóság, nemzeti együttműködés, gyarapodás, felemelkedés, jövő, innováció, versenyképesség, hit….

Emellett írt a hazai helyzetről, az átalakuló világról, a rendszerváltásról és a bukásra ítélt kapitalista rendszerről. Az önmagukban teljes mértékben elfogadható megállapítások ellenére valahogy az összkép nekem továbbra is homályos maradt, amíg fel nem fedeztem a cikkben néhány egész ügyesen elrejtett gondolatot.”