Hálaadás napján

„Az új világban születik meg az új felfedezések jelentős aránya, itt kapnak lábra az új termékek és a tömegkultúra alkotásai. Nem lehet nem észrevenni, hogy huzamosabb ideje az Egyesült Államok műhelyeiben születnek meg a korszakokat teremtő újítások, felfedezések, vállalkozások. Aligha kell sorolnom az elmúlt negyedszázad új termékeit, eszközeit, szolgáltatásait. Aki kezébe vesz egy okostelefont, aki keres a Google felületén vagy más rendszerben, aki gyógyszert szed vagy távdiagnózis alapján dönt orvosi kezeléséről, tudja, miről beszélek. A teremtő rombolás szelleme olyan új dolgokat hozott létre, amelyek megkönnyítik, jobbá teszik az életünket. A felfedezők és újítók egy része kétségtelenül bevándorlókból, az ő gyerekeiből rekrutálódott. Korábban Európából, mostanában egyre inkább az ázsiai kontinensről érkeznek a kreatív elmék. A legtöbb esetben mégis az amerikai pionír szellem volt az a lökés, amely az eredményekhez vezetett. Természetesen az emigráns helyzet hihetetlen energiákat képes felszabadítani, igen sok esetben olyan motivációt ad, amely segít a sikerhez vezető úton felbukkanó akadályok legyőzésében. Az emigráns ethosz, a pionír szellem, az újra, a megújításra való fogékonyság tapasztalataim szerint generációkon keresztül is érvényesülhet. Úgy vélem, hogy az újítás és a megújulás nem lenne elképzelhető a kontinensnyi piacon állandóan megújuló kapitalista intézményrendszer nélkül. Hiába születnek új és jó gondolatok másutt, a megvalósulás infrastruktúrája Amerikában teremt zöld utat tíz ötletnek ahhoz, hogy egy vagy kettő célba érjen. Számos európai, köztük magyar ötletet, felfedezést láttam az elmúlt negyed században, legalább ennyi elképzelésről értesültem fél füllel. Így vagy úgy, szinte mindegyik Amerikában landolt. Itt állt mögé befektetői, pénzügyi támogatás, kitartó kutatás egyetemi laboratóriumokban, itt találkozott a modern marketing és média eszközeivel, amelyek a vevőkhöz, a fogyasztókhoz vezető sikeres utat egyengették.(...)

Ha megkérdezik az amerikaiakat, aligha tudják megmondani, hogy mit ünneplenek. Néhányan az egykori telepesek első sikeres évére emlékeznek, mások arra, hogy sikerült túljutni az új világba való megérkezésük nehézségein. Van, aki az indián törzsek egyikével kötött – átmeneti – békekötést említi, más csak a gyarapodást, a kemény munkával létrehozott termés betakarítását nyugtázza. Van, aki a házassági évfordulóját ünnepli minden évben eggyel több vörös rózsaszállal. Akit befogadnak Amerikában, és maga is befogadja Amerikát, az kétségtelenül elszenvedi az ízlésficamot. Nem meglepő tehát, hogy alig tudják pontosan megmondani a népek, hogy kinek és miért mondanak, adnak hálát. Mindenki sejt, gondol valamit, átveszi a hagyományt és alakít a tradíciókon. Mindez sohasem áll össze egységes, megkomponált kánonná, mivel ez a könyörtelen versenyre és belső szolidaritásra egyaránt törekvő ország az amerikai Egyesült Államok.”