Nemzeti

„Magyar Hunor hazaérve kinyitotta a postaládáját, ahonnan kihullott a miniszterelnök nemzeti konzultációs levele. Felesége – mivel csak két gyermekkel ajándékozta meg – nem akart bajt magának, ezért finom ebéddel várta urát. Annak ellenére, hogy férje korkedvezményes nyugdíját alaposan megcsapolta és az ő rokkantsegélyét harmadolta a Nemzeti Együttműködés Rendszere, olyan jól gazdálkodott a kosztpénzzel, hogy még egy üveg Magyar Ászokkal is kedveskedhetett hitvesének. Hunor délután leült a konyhaasztalhoz megválaszolni a nemzeti konzultációs levelet. Hittanóra után átjött az unokája, Zselyke, akinek segített a Nemzeti Tankönyvkiadóban nyomtatott könyvéből megírni a Nemzeti alaptanterv szerint előírt leckéjét.

Este a szomszéd moziba hívta, mert az Uránia Nemzeti Filmszínházban bemutattak egy új magyar filmet, de Hunor ebben a hónapban már nem engedhetett meg magának holmi mozizást, amit persze nem vallott be a szomszédjának. Ehelyett megnézte a televízióban a híradót a nemzeti főadón, ahol beszámoltak a Nemzetgazdasági Minisztérium új tervéről, amelyet a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium levezénylésével hajtanának végre: a terület szerinti új rendszámtáblák kötelező bevezetését. Hunort megnyugvással töltötte el, hogy az autóját már másfél éve kénytelen volt eladni a jelentősen megnövekedett fenntartási költségek miatt. Fizessenek a gazdagok! – gondolta magában némi kárörömmel. Egyetértően bólogatott a Nemzeti Választási Bizottság megalakulásáról szóló hírre, ám a Nemzeti Kulturális Alap cserbenhagyása miatt csődbe menő art mozikról szóló riport alatt már lankadt a figyelme, és elaludt a készülék előtt. Emese nem ébresztette fel, mert tudta, hogy másnap korán reggel be kell mennie a Nemzeti Adó- és Vámhivatalba...”