Alana - titkos mádi kincs

„Van egy kis veszteségünk: nem annyira a termelő szempontjából, sokkal inkább a borvidék oldaláról nézve. Az Alana – vagy, ahogyan inkább mondják: Németh Attila – borai ugyanis csak az Egyesült Államokban kaphatók. Mivel a birtok filozófiája egyedi, a borok pedig kiválóak, fájó veszteség, hogy az Alana egyelőre nem vált szerves részévé a borvidéknek. Tokaj-Hegyalján dolgozik, ott ad munkát az embereknek, tokaji címkével exportálja tokaji borait, de közvetlen bortermelő környezetére nem gyakorol olyan megtermékenyítő hatást, amilyet gyakorolhatna. Félreértés ne essék: véletlenül sem felelősök után kiabálok.

Nem keresem a hibát sem a birtokban, sem a környezetében, mindössze le kívántam szögezni, hogy ez a helyzet: létezik egy sajátos borászati gondolkodás, ami érdekes és értékes. És lényegében ismeretlen. Az Alana borait kóstolva, olykor az az érzésem, hogy a Fekete Béla tokaji párhuzamával állunk szemben. Az édesség óvatos jelenléte, a hosszú érlelés, az olajos konzisztencia és az ásványosság emitt Tokajnak ugyanazt az arcát formálják meg, mint amott a Fekete-borok Somlóét.

Hozzá kell persze tennem, hogy az Alana-borok sokkal tudatosabb és elegánsabb iskolázásban születnek meg, és stílusukban – Tokajról lévén szó – összehasonlíthatatlanul nagyobb szerepet kap az édesség is, de a teltséggel, a krémes testtel és az azt tökéletesen kitöltő savszerkezettel ugyanazt a fogyasztót keresik. Ezeknek a boroknak nincsenek durva kitüremkedései, nincsenek üres, luftos zugai, lapos futamai. Egyensúlyosak, de egyáltalán nem könnyűek. Ne fáradtan, ne rossz kedvűen fogyasszuk őket – már ha hozzájuk tudunk jutni, mert nem egyszerű. Ha Mádon járnak és van egy kis idejük és szerencséjük, azért érdemes próbálkozni: talán nem lehetetlen.”