Miért állsz szótlanul? – Levél Martonyi Jánosnak

„Nincs Hozzád fogható tapasztalatú és műveltségű ember állami vezetői poszton, nincs senki olyan, aki életkoránál és hátterénél fogva megengedhetné magának, hogy békésen éljen, tisztelettől övezve, akár a tudományos élet nyújtotta kihívásokra és további elismerések kivívására összpontosítva. A külső szemlélő Benned láthatná a konzervatív atyamester mintáját, akivel bár lehet vitatkozni, egyet nem érteni, ám mindenképpen tisztelni kell. És mégsem lettél ilyen személyiséggé.

Miért nem Te vagy ez az ember, János? Miért támogattad a magánnyugdíjvagyon elrablását, a jogkorlátozó és a hatalom kizárólagos birtoklását megalapozó alaptörvény elfogadását, miért asszisztáltál nyilvánvalóan alkalmatlan emberek állami vezető tisztségekbe történő kinevezéséhez, miért nézed szótlanul hazánk gazdasági és társadalmi zuhanórepülését? Miért nem ágálsz az Általad is évtizedek óta szorgalmazott nyugati integrációnkkal ellentétes politika ellen, amely diktatúrákat emel stratégiai szövetségesekké és távolítja el Magyarországot a transzatlanti közösségtől? És miért nincs egy szavad sem nemzetközi elszigetelődésünkről, az eszement térségi politikánkról és most, az azeri baltás gyilkos kiadatásáról?

Miért állsz szótlanul? Miért nem adsz határozott jelzést akár szóval, akár tettel, netán lemondással? Egyszerűen nem hiszem el, hogy külső kényszer nélkül egyetértenél ezzel az ámokfutással. Vagy van külső kényszer, ami ebben az ördögi körben tart, és nem enged, ami Téged is egy szemmé alacsonyít le ebben a borzalmas láncban?”