„Ám végül csak elvált a máj a malac kevésbé étvágygerjesztő részeitől. A kormány ugyanis újfent bebizonyította, hogy képes engedni, jobb belátásra térni és beismerni, hogy hibázott. Elviselhetetlenül sokat éltünk (Fricz Tamástól kölcsönözve) egy következmények nélküli országban. Horn Gyula »naésországában«, majd a kókajánosok (emlékszik még rá valaki?) földjén, ahol ugye a mocsár lecsapolásáról a békákat nem volt szokás megkérdezni. Azután pedig Gyurcsány Ferenc »reggel, éjjel meg este« ránk zúduló hazugságözönében, amelynek 2006-os lelepleződése után még három évig el kellett viselnünk (más választásunk nem lévén) a Kossuth téri aszkéta erőszakos, majd egyre ziláltabb dackorszakát. Túl sok volt ez ennek a nemzetnek ahhoz, hogy egy percig is tűrjük a cinizmust.
Elsőként fideszes és kereszténydemokrata képviselőnők határolódtak el karakán módon a szégyenletes hajnali vitán elhangzottaktól, majd szombaton Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kezet nyújtott az aláírásgyűjtést kezdeményező Halász Pálmának, és megígérte, hogy a belügyminiszterrel és a civilszervezetekkel közösen még az idén kidolgozzák »a párkapcsolati erőszakot« szankcionáló büntetőjogi tényállást.
Ha tehát a kormányzási hibák és a gazdasági gondok ellenére egyértelmű magyarázatot kell adnunk arra, hogy miért hamis a »minden politikus egyforma« típusú taxislegyintés, íme, itt az ékes példa: a Fidesz–KDNP az »elmúlt nyolc év« vezetőivel ellentétben képes az önvizsgálatra és önkorrekcióra. Engedni erény – egy éven belül másodszor írhatom le, hogy ezt hála istennek a kormány is megtanulta. Több finomságot a jövőben is, uraim! Ha ezt megfogadják, nem is lesz olyan nehéz az a 2014-es akadályugrás.”