Szívesen betörnék bárhova

„Tavaly jelent meg az első lemezed, a Deleted Scenes From The Cutting Floor. Ilyen cím alapján az ember egy olyan albumra asszociálnia, amire az előadó a korábban fel nem használt, sutba dobott felvételeit pakolja fel. Hogyhogy ez lett a lemez címe?

Valami olyasmit akartunk, ami passzol a témaválasztáshoz, a negyvenes-ötvenes évek zenéjéhez, illetve annak az időszaknak a mozifilmjeihez. Nem csak zenei szempontból, hanem úgymond a stílus szempontjából is. Egy olyan címet akartunk, ami elmagyarázza, hogy ez miről szól. Belegondoltunk, hogy ez egy elég hosszú cím, és valószínűleg majd beletörik az emberek nyelve, de ugyanakkor úgy véltük, hogy eléggé menő ez így.

A klipjeid nagyon is mozifilmes hangulatot árasztanak, ott van például a Back It Uphoz készült videó, ami felidézi a mozi hőskorát. Vannak kedvenc filmjeid abból az időszakból?

Nem tudom, hogy ugyanarra a korszakra gondolunk-e, de az én überkedvenc filmem A hátsó ablak, Alfred Hitchcocktól. Nagy élmény volt látni azt a filmet, mert igazából egyetlenegy szobában játszódik az egész. Szinte ki se mozdul onnan a kamera. Nagyon érdekesnek tartom ezt a filmet, kiválóan valósították meg az ötletet, és persze Grace Kelly szenzációs benne.

A Back It Up eredetileg egy hip hop ütemre épült, ami azért is meglepő, mert te teljesen más zenét játszol. Ettől függetlenül szereted a hip hopot?

Igen, nagyon szeretem például a Beastie Boys-t. Ezt kicsit talán furcsának találhatják azok, akik ismerik a zenémet. Régebben nagyon sokat hallgattam őket, és nagy hatással voltak rám.

Miért vonzódsz ennyire a huszadik század korábbi évtizedeihez?

Nagyon szeretem azoknak az időknek zenéjét, noha persze csomó minden mást is hallgatok. Ami igazán megfog a régi zenékben, dalokban, az az, hogy az énekes lényegében a történetmesélő szerepét játssza. Valaki megírja a dalt, az énekes pedig hozzáad valami egyedit. Ez nekem nagyon tetszik. És persze imádom a romantikus részét a dolognak: ahogy a nő nagyon-nagyon feminin és gyönyörű, miközben mögötte egy csak férfiakból álló zenekar játszik. Érdekes, hogy mennyi románc tud az ilyesmiben lenni, és ez nagyon vonz engem. És szeretem a fúvósok hangját, a nagyzenekarokat, és persze nem csak magukat a fúvósokat, hanem ahogy annak idején lemezre vették őket, a hangzást. Nagyon jó az ilyesmit vinylen hallgatni, valósággal elvarázsol engem.”