Mindig mértékletes életet éltem

„A divatos diéták, az étrendkiegészítők, a hosszú élet titka...

Én mindig mértékletes életet éltem. Sose ittam, a pipázást is abbahagytam 30 éves koromban. Tíz évig pipáztam - ez talán megbocsájtható bűn egy 90 éves embernek. Szóval, mértékkel éltem mindig, és azt hiszem, ez meghatározza az ember tudatát is. Meggyőződésem, hogy a kompromisszum a megoldás az élet minden problémájára. Persze egy egészséges és erkölcsös kompromisszum - de az igaziak morálisan mindig helytállóak. Az a jó, ha az ember meghallgatja a másikat, és sok vélemény alapján alakítja ki a saját nézőpontját, és annak a megvalósítására törekszik. Csak az érezheti úgy, hogy valamit tett az életében, aki meg tudott oldani valami problémát a családjában, a környezetében vagy a kiskertjében, esetleg ha az élet lehetőséget adott rá, akkor nagyobb méretekben. Ez lehet akár egy műalkotás is, legkevésbé sem politikai tett. Az, aki görcsösen és oktalanul ragaszkodik a saját véleményéhez, az nem viszi előre a társadalom életét.

Meg a sajátját sem.

Azt sem. Minden ember benne él a társadalomban - én is. Bár szeretek eljátszani a gondolattal, hogy már kívülről nézem a dolgokat, de igazából ezt nem lehet megcsinálni. Az embernek akarva-akaratlanul részt kell vennie a társadalom életében. Egyik példaképem Borsos Miklós (magyar szobrász, éremművész, grafikus - a szerk.). Sok tapasztalata volt, és másfajták, mint nekem. Kitűnő emberismerő és hallatlanul érdekes gondolkodású ember volt. Nagyon hiányzik. Sokszor gondolok rá, hogy vajon hogyan értékelné azt, ami ma történik. Balatonfüreden volt egy kertünk - még a másik házasságom idején -, ahol kialakult egy társaság, amelynek olyan tagjai voltak, mint Illyés Gyula, Passuth László, Déry Tibor. Képzeljen el 20-25 ilyen embert, akik között kezdetben nem mertem hozzászólni azokhoz a vitákhoz, amiket ők folytattak egymással. Aztán rájöttem, hogy talán nekem is lehet valamennyi szavam az eszmecserékben. Nagyon jó, élénk beszélgetések zajlottak a '60-as, '70-es, '80-as években. Sokszor eszembe jut ma is. (...)

Egyébként ki nevezte el Bálint gazdának? 1981-től az Ablakban már így hívták.

Nem emlékszem már annak a kolléganőnek a nevére. Peták Pista (az Ablak akkori felelős szerkesztője - a szerk.) behívott, és megkérdezte, hogy volna-e kedvem az Ablakban a kertészetről beszélni. Amikor először álltam a stúdióban, bemutatkoztam, hogy Bálint György vagyok, és én fogok mezőgazdaságról, kertészetről beszélni. Az a lány rám mutatott: »Akkor maga lesz Bálint gazda«! Ami érdekes, hogy abban az időben volt a Szabad Európa rádióban egy Bálint gazda. Úgy hívták, hogy Cupi Bálint. A '40-es években a Kisgazda Párt országgyűlési képviselője volt. '47-ben disszidált, a Szabad Európához került, és ott a mezőgazdaságról beszélt. Persze nem volt híve a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, és kemény dolgokat mondott, úgyhogy veszedelmes ellenségnek tartották. Ezért Peták, óvatos ember lévén fölhívta a pártközpont Agitációs és Propaganda Osztályát, ahol szokatlan módon azt mondták, hogy nem baj, hadd legyen Bálint gazda, ha valaki másra gondol, az magára vessen!”