„Itt ez a Szegedi Tsanád, ki csak hagyján, hogy egy istenkáromlóan pogány nevet visel, de reformáthusként merítették keresztség szentségébe az istenádottát, amit tetőzött azzal, hogy egyszeriben csak isráelitává fluktuált a plénum előtt, mégpediglen nem oly' formában, amint azt az úgynevezett »Kuruczinfó« néven ismeretes electromos hírperiodica szokta volt kiáltozni furtonfurt, akár egy replicáns boszorkány szokta átkozni a boldogtalan lelkeket, hanem valóban! Mindez pedig én mondom, nem is volna baj. Mert bizony mondom ezzel a Szegedi úrfival nem csupán az volna a csáva, hogy egyszeriben zsidó, hanem az, hogy úgy is viselkedik! Mert hiszen midőn megillette őt a váddal ama Ambrus Zoltán néven ismeretes, szemlátomást is diszkrét talentumú fiatalember, hogy tudniillik ő bizony tudja, hogy Meisels Imre hitvese Klein (született Borstein) Magdolna, kinek lánya Molnár (született Meisels) Katalin, kinek gyermeke Szegedi Tsanád, s mindezt nem átall plénum elé tárni, ez a Szegedi úrfi ahelyett, hogy egy asszertív és czéltudatos tozckost hintett volna ama pimasz zsellér nyakára, nem átallott felajánlani juttatást e hitvány mezőgazdasági proletárnak amaz illegitim, s hatalmát a magyarságra erőszakoskodó, úgynevezett »Európai Unió« harátsolt forrásaiból! (...)
Ámbátor eleve gyanús volt nékem ez a Szegedi úrfi! Már rögtön az elején, mikor megpöndítették isráelitánus mivoltát. Először azt mondta, megdöbbent, de nem változtat semmin, amiben odáig hitt. Oda se neki, gondolta akkor az egyszeri jábor lélek, hiszen a hajdanvolt, ámde nagyrabetsült Torquemada is elvégre isráelita volt. Ámde rögtön egy fertály hét múltán már amazt mondta, hogy a Horthy kormányzó által levezényelt consolidatió mi végre sem ment volna, ha nincsenek amaz isráelita nagytőkések, kik úgymond felvállalták magyarságukat! Kérem, én már ekkor beleskribáltam naplóm aznapi jegyzetébe: »Bizony e napon megjövendölöm, ez a Szegedi Tsanád hamarost ellátogat az úgynevezett „Auschwitzba”, hogy ajvékoljék és önként móresre taníttassék!« (Nyárspolgár Úr naplója, 678. oldal, 1. bekezdés). S lám, szerénységem újfent igazat szólt, horribile dictu még egy rabbihoz is ellátogatott ez a neofita, kinek ősei tudvalevőleg feszítették fel keresztjére az Szent Jézus Christust.