Lábujjhegyen

„Szomorú sorsát hazánknak mi sem bizonyítja jobban, minthogy időnként kénytelenek voltunk megtanulni más országok himnuszait. Gott erhalte, Gott beschütze..., majd a Deutschland, Deutschland über alles. A következő igazán nem is himnusz volt, csupán a Szovjetunióba emigrált magyar származású Dunajevszkij alkotása, amelyet a korabeli csatlós országokban majdnem annak daloltak. Két sora fordításban így hangzott: »Nincs a Földön gazdagabb, szebb ország,/ Minden ember érzi, hogy szabad...« Nos talán az a két sor ihlette meg Matolcsy Györgyöt, (diák korában hallhatta), amikor a Heti válasznak írt folytatásos esszéinek egyikében arra ragadtatta magát, hogy megjövendölje 2030-ra Európa egyik legszebb, és legboldogabb földjén élhetnek majd unokáink.

Hasonló csavarra járhatott Orbán Viktor esze is, amidőn egyik legutóbbi üzenetében arra inspirálta eddig nem túlzottan serény állampolgárait, hogy küldjék vissza szaporán az új »nemzeti konzultáció« kérdőíveit. Azokat, amelyek ellentétben az elsővel (akkor a lakosságnak összesen tíz százaléka buzgólkodott a visszaküldéssel), most csak szerényen csordogálnak, nehezen gyűlnek össze. És nyomatékul azzal kérkedett, hogy »győztünk az Európai Unióval szemben, sikert arattunk mindenben«, a korábbi akadékoskodásokkal szemben most elismerték érdemeinket, csodálatos eredményeinket. Orbán, Matolcsyval egyetemben, úgy látszik abban a hitben él, mint annak idején Dunajevszkij is, hogy a magyar lakosság csak Pravdát, illetve Magyar Nemzetet, Magyar Hírlapot olvas, más hír el sem jut hozzá, így tényleg gazdag és szép honban érzi magát. Orbán szájából édesebb a szó, jóllehet eddig sehonnan, semmilyen információs forrásból nem érkezett Brüsszelből olyan jelzés, amely megerősítette volna ezt a fölfogását.”