„A mostani bírság alapja egy februári műsor, melyben a műsorvezetők nyilvánvalóan a hallgatók provokálása céljából azon viccelődtek, hogy nincs is szükség bizonyos állatfajokra, és egymásra licitálva jöttek elő egyértelműen ironikus hangvételű ostobaságaikkal, miszerint például a teknősbéka már eleget élt, ezért nincs rá szükség, a panda pedig nem csinál semmit, csak »egész nap ül a seggén és eszik«, így az is teljesen felesleges.
Állatvédők feljelentése nyomán a hatóság Médiatanácsa arra jutott, hogy a műsorvezetők viccelődése káros lehet a fiatalkorúakra, és mivel azt a csatorna reggel sugározta, ezért jogsértést követett el. Ez a teljesen abszurd eset kiváló példa arra, hogy bármilyen médiahatóság csakis akkor működhet jól, ha egyrészt nincs hatalma olyasmibe is beleszólni, amihez a józan ész alapján semmi köze; másrészt, ha nemcsak egyetlen politikai párt, illetve ízlésvilág képviselteti benne magát. Ilyenkor ugyanis könnyen általános normává válik egy speciális kulturális attitűd: jelen esetben a Fidesz médiapolitikusai által mantraként ismételt »gyermekek és fiatalkorúak védelme« került mindenfajta józan megfontolás elé.
Mondani sem kell, hogy teljesen komolytalan az az elvárás, hogy hétköznap reggelente azért ne lehessen kissé bárgyú és ízléstelen, ámde teljesen elfogadható vicceket elsütni, mert (idézet a 250 ezres bírság indoklásából) »a műsorvezetők nem tanúsíthatnak olyan magatartást, mely a gyermek számára nem követendő«. Ezen az alapon ugyanis gyakorlatilag kizárólag csak óvónénik és tanítóbácsik olvashatnák fel a tananyagot és erkölcsi példázatokat a rádiókban, egy élesebb politikai vagy kulturális vélemény, neadjisten egy vicc pedig már könnyen abba a kategóriába eshet, amiért szintén százezres büntetés jár.”