Az egyenlőség nem számít

„Nem véletlenül egyébként, rengetegen vannak, akik egyik nap a Nyugat hanyatlásáról beszélnek, másnap viszont az iparosítás okozta vélelmezett károkról és sérelmekről; akik egyik nap a kínai munkahelyek Nyugatra hozását követelik, másnap az ásóbotos földművelésre alapuló low-tech gazdaság mellett törnek lándzsát. Matolcsy Györgytől az LMP-ig. A kettő egyszerre nem megy: vagy kertmagyarországot, kertamerikát építünk, négy négyzetméteres földön gazdálkodó biogazdákkal, fontolva haladással, társadalmi egyenlőséggel, vagy versenyzünk a többi globális szereplővel. (...)

A társadalmilag progresszív politika nem érdekelt az ipari hatékonyság javulásában, hiszen akkor nehezebb a teljes foglalkoztatás és a teljes egyenlőség ideáljának megvalósítása. Ami amúgy is lehetetlen, ráadásul felesleges is - mivel nem számít. A »svéd« vagy  »európai« és az »amerikai« szociális modellek, munkajogi szabályok stb. közti különbség magyarázza az európai és az amerikai gazdaság teljesítménye közti különbséget. De ez azért alapvetően nyugati, jólétben élő országok közti különbség. A fő határvonal nem itt van, hanem, ahogy már szó volt róla, az új technológiák befogadásának hatékonyságán. Ahol erre van társadalmi készség, az a terület sikeres lehet. A Szovjetunió például számos szempontból igen egyenlő viszonyokat teremtett (egyenlően szegény), mégsem mentek sokra, miközben a drasztikusan egyenlőtlen viszonyokat felmutató Kína növekszik, mint a bolondgomba. Svédország és Amerika meg köszönik, jól vannak. (...)

A kérdés csak az, hogy ha mindezen tényleg elgondolkodtunk, folytatjuk-e a progresszív hanyatlás politikáját, vagy elfogadjuk végre, hogy a Nyugat ereje az új gondolatok hatékony befogadásában rejlik, és erre koncentrálunk inkább Marx bukott programja, a zöld ludditizmus és az árvalányhajas fantázia helyett.”