Barcelona, London és Párizs után Woody Allen római kalandja tartogat ugyan pár kedves pillanatot, de alapvetően lelohasztó élmény.
„Nem csoda, hogy Olaszországban felháborodtak Allen felszínességén, hiszen tényleg olcsó karikatúra minden olasz szereplő – bár ezt éppenséggel a Vicky Cristina Barceloná-n is számon lehetett volna kérni. Csakúgy, mint azt, hogy egy-egy ütősebb poént sikerül a kelleténél körülbelül tízszer többször elsütni. A barcelonai limonádéban Javier Bardem szólt rá minden öt percben tűzrőlpattant exnejére, hogy beszéljen angolul, itt pedig Allen maga feszíti túl a húrt abban a szálban, ahol nyugalmazott zeneproducerként a lánya leendő apósában istenadta operatehetséget vél felfedezni. Ez a szál kifejezetten viccesnek indul, de végül ugyanúgy egy helyben toporog, mint Cruz felpolcolt mellű kurtizánja és Benigni botcsinálta tévésztárja. Némi kárpótlás, hogy jó ismét Woodyt színészként látni, bár Alison Pillnek (ő az Éjfélkor Párizsban-ban is szerepelt) inkább a nagyapja lehetne, mint az apja. Visszatérő korábbi múzsájával, Judy Davisszel párban azonban gondoskodnak pár kellemesen mókás pillanatról.
Pontosan amiatt, hogy a film végig ártalmatlanul könnyed és jó hangulatú, nem lehet rá különösebben haragudni. Vígan elkacarászik az ember az óvodás poénokon másfél órán keresztül, de közben nem szűnik a kellemetlen érzés, hogy a Rómának szeretettel nemcsak, hogy nem egy jó Woody Allen-film, hanem szimplán nem jó film. Woody maga ismeri be benne a szomorú tanulságot Alec Baldwin karaktere tolmácsolásában: »Azt hinnéd, hogy az öregedés bölcsességgel jár, pedig csak fáradtsággal.«”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
Az uniós tagállamok belügyminiszterei csütörtökön szavaznak Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról. Ha megszavazzák, a történelmi döntés az EU magyar elnöksége idején születik meg.
Michael McGrath állítja, nyitott a tárgyalásokra, de ugyanúgy kész elzárva tartani az uniós pénzcsapokat.
