A Schiffer-kontribúció

A magyar politikusok elhivatottságáról és társadalmi hasznáról nincs túl jó véleménye az embereknek, de akadnak kivételek. Az alábbiakban egy olyan politikus eddigi teljesítményét próbáljuk körvonalazni, aki egy újfajta stílust képvisel, és már eddig is sokban hozzájárult a közélet minőségének a javításához, s ezáltal az ország élhetőbb mivoltához. Lássuk, mit köszönhetünk nagy vonalakban Schiffer Andrásnak, amióta jogászi hivatása mellé felvette a politikusi pályát is ...

Elsőnek említhetnénk azt, hogy ő hívta életre a Lehet Más a Politikát. Ő találta ki, hogy egy ökopártot szervez meg a semmiből, az ő szervezőképességének és meggyőző erejének köszönhetően lettek társai ebben a projektben, majd a tartalmilag üres jobb/bal oldali felosztás közzé szúrták be az LMP-t, mint a környezettel és a társadalommal szembeni felelősséget képviselő ökopártot. Hozzá köthető a parlamenti munkának egy újfajta attitűdje is, éspedig az, hogy nagyon komolyan veszi a munkát, amit az országgyűlésben végez. Nehéz megfogni, hogy tényleg egy személyben neki köszönhető-e ez az új aspektus, de tény, hogy az a felkészültség és a gondosan megírt, tartalmas, előrevivő beszédek, vezérszónoki felszólalások, amiket 2010 tavasza óta előadott, sokat emeltek a parlamenti munka presztízsén. („Schiffer András, az LMP frakcióvezetője beszélt a legtöbbet, mintegy 9 órát a parlamentben 2011 februárjától júliusig. Schiffer András a felszólalások számát és hosszát tekintve is a lista élén található: az LMP frakcióvezetője 110 felszólalással több mint kilenc órát beszélt” Hvg.hu). Az emberek érzékelik a különbséget, ami Schiffer felszólalásai, illetve az esti híradókban elhangzó 2-3 koncentrált és pontos mondata és aközött van, hogy a képviselők nagy része még 2008 körül is Blikket és hasonló újságokat terített ki a parlamenti asztalára, és a kollégái beszéde alatt a bulvárhíreket böngészte.

A parlamentben pár másik újítást is bevezetett, szinte észrevétlenül: ilyen pl. az a fajta udvariasság, amivel az összes többi képviselőt megilleti, ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy hiába fogalmaz meg egy bármilyen metsző kritikát, mondjuk egy kormánypárti politikus felé, a forma és a stílus, ahogyan megszólítja, udvarias – hajlunk rá, hogy a mára már teljesen elterjedt „képviselőtársam” titulust is ő vezette be a mindennapi politikusi közbeszédbe. Tipikus Schiffer újítás még a parlamenten belüli „vegyülés”, ő kezdte ezt el, és szinte ő az egyetlen képviselő, aki a szünetekben ide-oda mászkál a különböző frakciók padsorai között, sőt, néha be is ül közéjük egy kis beszélgetésre. Emiatt a „barátkozás” miatt sok kritika éri (miért áll szóba pl. egy jobbikos politikussal, stb..), de ez a vegyülés eredményezi az olyan humoros és emlékezetes jeleneteket is, mint amikor Schiffer „meghackelte” a kormánypárti politikusok szavazását, és közéjük ülve a frakció álláspontjával ellenkező (és az LMP által képviselt) választ kiabálta be egy interpellációról való szavazásnál (igent a Fidesz/KDNP-s nem-mel szemben), amivel nagy nevetést váltott ki a megzavart fideszes politikusok sorából.

Schiffer Andráshoz fűződik az a törvényalkotói munka, ami nem a frakciórutin szerint vet fel és szavaz meg törvényeket, hanem (ellenzéki pártképviselőként) alapos kutatás után javasol törvénymódosításokat. Az LMP vagy konkrétan Schiffer András módosító javaslatai mögött az adott hely és idő (Magyarország, 2012) konkrét, tapasztalati ismerete áll, és így igazán „emberközeli”, up-to-date javaslatokkal tud(nak) előjönni. Nem a törvény jogi szövegeivel  bűvészkednek, a cél a hétköznapi ember valós életének segítése a szabályok, törvények finomítása által – ezt képviseli és „űzi” Schiffer és csapata.

És itt már elérkeztünk a „képviselőség” újraértelmezéséhez is, ami Schiffernél valóban azt jelenti, hogy sokak akaratát és érdekeit képes közvetíteni a társadalom vezetése (a kormány) felé néhány ember, azok, akiknek ez a „képviseleti munka” elhivatottságot jelent (és nem pénzt meg lobbizást), és akik nagyon komolyan veszik azt a tényt, hogy a parlamentben minden pillanatban százezrek helyett, pontosabban azok nevében vesznek részt a törvényalkotásban.

Ehhez kapcsolódik az a szociális érzékenység, amit abból adódik, hogy politikusunk -folyamatosan rácáfolva az őt és pártját „elszállt, budapesti, belvárosi értelmiségi csoportnak” titulálók állítására – fontosnak tartotta személyesen végigjárni az országot, és lakossági fórumokon, helyi beszélgetéseken felmérni, mi foglalkoztatja a vidéki Magyarország lakosságát, mik a legnagyobb problémái a magukra hagyott, a „kartell-pártok” által csak felületesen, tessék-lássék módon képviselt vidékek lakóinak. A személyes találkozók még hitelesebb képviselőt faragtak Schiffer Andrásból, aki a sikeres országjárását követően közvetlenül tudta becsatornázni a törvényhozásba a legeldugottabb kis falvak lakóinak érdekeit is.

A szó szerinti népképviselet magával hozza a felelősség kérdését is, Schiffer-kontribúció a morál politikai színtérbe való bevonása is. Ez már az LMP parlamentbe kerülése előtt jóval korábban elkezdődött, például akkor, amikor a Védegylet élén Schiffer 2005-ben Sólyom Lászlót javasolta köztársasági elnöknek. Sólyom László a '90-es évek elején alkotmánybíróként és később köztársasági elnökként is azt képviselte, hogy „demokrácia nem létezhet morális normák nélkül” (Schiffer András: Isten Éltesse, Elnök Úr, Index. 2012. jan. 4). Schiffer a Sólyom László-féle közjogi és morális hagyomány aktív képviselője, aki 2006 októberében élesen kiállt a rendőri erőszakkal szemben - szinte egyedül a baloldali (valódi baloldali) palettáról-, (Bodoky Tamás: Túlkapások c. könyvének utószavát is ő írta), 2007-ban a TB-privatizáció ellen szállt síkra (Szalai Erzsébet, Sheiring Gábor, Boda Zsolt a Humanista Párt és a Védegylet mellett), de ugyanígy szembeszállt a sztrájktörvény szigorítása ellen is 2010 végén. A Schiffer András-féle morális következetesség a hétköznapi ember látásmódját viszi be a döntéshozásba, konfrontálja a döntéshozókat azzal, ahogyan az emberek megítélik a döntéseiket, illetve az általában felettük zajló folyamatokat.

Schiffer András már jogvédőként, emberi jogi aktivistaként is azon dolgozott (többek közt), hogy Magyarország többé ne legyen egy „következmények nélküli ország”, a politikai döntéseknek az erkölcsi következményeit is „állnia kell” az un. „döntéshozóknak”, lásd Gyurcsány Ferenccel szembeni feljelentés a sukorói projekt kapcsán.

Schiffer politikába vezető útja (néhány LMP-s képviselőtársával együtt) annyiban egyedi, hogy a civil szférából érkezett a parlamentbe, annak is a társadalom-jobbító szegletéből, jogvédőként és aktivistaként már évekkel a képviselősége előtt a közjó szolgálatában munkálkodott. Schiffer nem egy párton belül jól helyezkedő, az érdekképviseletet csak könyvből ismerő „funkcionárius”, aki a képviselői státuszát az anyagi és karrierbeli kiteljesedésére használja, hanem valódi jogvédő, immár a döntéshozás sűrűjében, a parlamentben.

Láthatjuk, Schiffer András egy egyedi színfolt a hazai politika színterén, egy karakteres tényező a parlamenti döntéshozásban, akinek a felszólalásai és beszédei emlékezetesek és kifejezőek, és aki a magas színvonalon folytatott képviselőség egyik megteremtője. Egyik párt képviselője sem tudja figyelmen kívül hagyni az ő napi ténykedéseit a parlamentben, de nem is nagyon akarják, mert úgy tűnik, kimondva-kimondatlanul elismerik az eddigi munkáját és többnyire szimpatikusnak tartják a személyiségét - ami azt is jelenti, hogy példája ragadós. Tenni az emberekért … csodás célkitűzés, de vajon hány ember megy haza a nap végén úgy, hogy azt mondja, ma is tettem valamit, ami segít az embereknek? Akárhogyan is, az biztos, hogy Schiffer nélkül másképp nézne ki a magyar törvényhozás, és más lenne a parlamenti ülések hangulata is...