Az etika oktatásával válaszokat lehet felkínálni

„Az Országos Hitoktatási Bizottság elnökeként figyelemmel kíséri az etika tantárgyi bevezetésének kidolgozását. Milyen részleteket lehet tudni erről a kérdésről?

Egyelőre sok gyakorlati kérdés merül fel, és nagy a bizonytalanság. Az európai országok legtöbbjében valamilyen etika- vagy hittanoktatás van, vagy éppen bevezetés alatt áll. Ez a volt szocialista országokra is érvényes. Nem kivételes tehát a köznevelési törvény szándéka, csupán az európai normához való igazodást juttatja kifejezésre. Kifejezetten kívánalomként jelenik meg, hogy egy oktatási rendszerben az alapvető erkölcsi szabályokról tantárgyszerűen legyen szó. Fordítva fogalmazva, nehéz azt indokolni, hogy egy 12 évet átfogó közoktatási rendszerben etikai kérdésekről csak áttételesen, a történelem, irodalom kapcsán van szó. Olyan változó a világunk, hogy az etikai alapvetésekre feltétlenül szükségünk van. Az európai kultúrákban a nagy átrendeződés mélyén, és talán következményeként az ember sok antropológiai kérdéssel szembesül, és ezt krízisként éli meg. Az etika oktatásával válaszokat lehet felkínálni.

Mit adhat az egyház ebben a munkában?

Nagyon fontos, hogy milyen tartalommal lesz megtöltve és milyen szemlélet alapozza meg majd az etika tantárgy oktatását. Kik és milyen felkészültséggel végzik a tanítást. Tudomásul kell venni, hogy az etikaoktatás bevezetése állami intézkedés. Ezt üdvözöljük, és természetesen örülnénk, ha ezen belül azok az értékek jelennének meg, melyek az európai kultúrát formálták, melyek az embert óvják, védik, gazdagítják. Ezt tudja támogatni az egyház, és remények szerint ez jelenik majd meg. Minden ok megvan a feltételezésre, hogy mind az egyénnek, mind a társadalomnak érdeke ez. Látjuk, hogy erkölcs nélkül, elvek nélkül már a gazdaság sem tud boldogulni. (...)

Az etikaoktatás tartalmi kérdéseiben mit tart prioritásnak az egyház?

Lényegi kérdés, hogy milyen értékrendben, milyen erkölcsi közelítés alapján fogalmazzák meg a tantárgyi tartalmakat. Akkor teszünk jót, ha az egzisztenciális és az abszolútumra nyitott etikai értékrendet követjük. Az európai kultúrkörben meghatározó keresztény-zsidó hagyomány hordozta bibliai emberképnek meg kellene jelenni. Ez az emberkép átjárja egész kultúránkat, világlátásunkat. Az egyházaknak megvan a kialakított rendszerük arról, hogy az etikatanításban milyen elveket, milyen kritériumokat követ, és ezeket milyen módon kell megfogalmazni. Ezt felkínáljuk, nem ráerőltetve senkire sem a magunk elgondolását, de egyértelműen képviselve azt a meggyőződést, ami az embert, mégpedig a teljes embert tartja szem előtt. Nemcsak fragmentáltan, egy-egy elemében, mint például az önmegvalósítás, világban való eligazodás vagy akár a zöldgondolkodás vagy a szolidaritás megélése. Az embert a maga egészében, a transzcendensre való nyitottságában, vágyaiban, szabadságában, elköteleződésében, egyén és közösség viszonyában kell látni. Ezt a kialakult tapasztalatot szívesen felkínáljuk, és reméljük, visszhangra talál. (...)”