A halottak demokráciája, avagy a hagyomány felszabadít

„Általában a hagyomány változásának legitim módját az »organikus változásban« szokás megjelölni. Ez a »forradalminak« nevezett törés ellentettje. Ez volna a spontán változás a mesterséges változtatással szemben. Igen ám, de mitől lesz egy változás spontán vagy épp mesterséges, ha így is, úgy is emberek okozzák, és végső soron a hagyomány van az emberért, tehát teljes joggal »nyúlunk bele«? Itt a kis, szinte észrevehetetlen változásokon van a hangsúly. Lehet-e a hagyományban szelektálni? Ez jó, ez rossz, ezt kérjük, ezt nem. A hagyomány kívül áll rajtunk, egy személyben nem töröljük el a Föld színéről. A hagyomány eleve közösségi dolog, több ember és több nemzedék kellett hozzá, olyan nincs, hogy mindenki külön hagyományt csinál magának. Ugyanakkor nem olyan csomagról van szó, amelyet vagy megveszünk, vagy nem.  Ilyen szempontból a hagyomány kutatásra érdemes kincsestár vagy könyvtár.

Felmerül az a kérdés is, hogy miért köthető elsősorban a jobboldalhoz politikai szempontból a hagyomány, amikor ma már létezik »baloldali hagyomány« is. Ha az előző 2500 év termése a hagyomány, akkor abba vajon beletartozik-e Marx és az ő követői? Nem, mivel ők egyfajta hagyományellenes hagyományt követnek, miszerint végképp eltörlik a múltat, és nem építenek az elődök tapasztalataira.

A hagyomány tehát nem egy modell a sok közül. Előnye a megvalósultságában van: a feudalizmus, majd a kapitalizmus évszázadokon át működött, működik, nem pedig elméletben legyártott »rendszerek« és »modellek« voltak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kapitalizmus tökéletes, és ne lehetne »javítani" rajta. A hagyomány viszont arra is figyelmeztet, hogy a javításoknak nem szándékolt következményei is lehetnek, és könnyen előfordulhat, hogy amit nyerünk a réven, annak többszörösét veszítjük el a vámon. Azt sem jelenti ez, hogy a hagyománynak ne lehetnének teoretikusai, és ne kezelhetnék modellként, ne alkothatnák meg az »elméletét«. Ettől még igaz marad, hogy a hagyomány által fennmaradó dolgok nem felülről jöttek, hanem alulról. Nem elméletek voltak, amelyeket ki akartak próbálni, hanem egy kipróbált gyakorlatnak tárták fel, alkották meg az elméletét. Innentől kezdve persze nagy a kísértés, hogy a hagyomány által igazolt gyakorlatok is egy lehetséges modellként szerepeljenek a többi között.”