Demokratikus fordulat jelei Európában

„A francia elnökválasztás legnagyobb vesztese Angela Merkel, illetve a Merkozy csúfnéven elhíresült Merkel-Sárközy duó, fő nyertesnek pedig egyelőre az európai demokrácia tűnik, mely a hétvégén Görögországban is elutasította a globális gazdasági diktátumokat. Érdekes és lényeges kérdés, hogy mit is neveznek gazdaságnak, amikor a médiában azzal fenyegetik a választókat, hogy hiába szeretnének valami mást, hiába gondolják, hogy az felelne meg a közjónak, mert a mindenható »gazdasági kényszer« megszorításokat követel, stb. Micsoda, illetve kicsoda ez a lépten-nyomon mindenhatóként leírt gazdaság, melynek a neolberalizmus korában oly látvánosan alárendelték a népszuverenitást, hogy Olaszországban és Görögországban egyik napról a másikra lehetett vezetőt cserélni, pontosan úgy, ahogyan egy cégnél vált menedzsert a tulajdonos?… (Ahogyan Gyurcsány is végül Brüsszelből hazatérve mondott le saját maga elleni bizalmatlansági indítvánnyal, pontosan úgy, ahogyan –felettébb érdekes egybeeséssel- ugyanazon a héten a prágai kormány is e nyakatekert jogi konstrukciót választva mondatta le magát, ha még emlékszik valaki…) Ha ténylegesen cégként menedzselnek itt demokráciákat, akkor jogunk lenne tudni legalább azt, hogy ki jár el tulajdonosként... Mivé lett az európai demokrácia? - kérdezhettük tehát joggal, egészen mostanáig, amikor mintha valamilyen fordulatot látnánk kibontakozni, melyben a demokrácia és a népszuverenitás alkalmasint visszaszerezheti jogait a gazdasági diktátumoktól. Főleg ha mindannyian ráébredünk, hogy valójában kiknek a diktátumait fogadtuk el »gazdasági kényszer« címén és milyen szempontok alapján.”